2011

A nyár legmelegebb hetében ért utol a bödönháti kaland. A Madarász Udvarház a Hortobágyi Nemzeti Park szélén fekszik. A vidék, a hortobágyi táj olyan a romantikus képet festett, mint amilyet látni szerette volna. Végtelen síkság, délibáb a nagy melegben, gulyák a horizonton, és nem utolsó sorban a megtörhetetlen éjjeli csend.

Fiatal házasokként azért jelentkeztünk erre a programra, mert szeretnénk – „rendes” munkánk mellett – egy kis háztáji gazdaságot csinálni, valahol Pest környékén. Ezért szerettük volna testközelből megnézni, kipróbálni, hogy mennyi napi munkával jár egy ilyen gazdaság működtetése. Egy tanyára jelentkeztünk, mert ez áll a legközelebb a mi elképzeléseinkhez. És most következzen a beszámoló.

Utólag belátom, hogy nem volt bölcs dolog nem egyből írni a blogot, a Szentesi kalandom idején…és nem azért, mert az élmények bármennyit is halványultak volna..viszont ennek is vannak előnyei, mégpedig az, hogy így írhatok a „kaland” utóhatásairól, amiről így időszerű írni…egyébként  azóta megtapasztaltam, hogy igenis a paprika ideális nyár eledel, leginkább a nagy melegben! Lehet, hogy  a törökök is ezért szeretik!?

Hogy ne maradjon ki a vége sem. Kevésbé szokatlan, kevésbé szép, de legalább dupla utolsó nap. Pont a hét végére, Budapesten.

Félidő és vihar előtti szélcsend

Visszaolvasva pár mondatot az előző napiakból, rájöttem, hogy kívülállóként valószínűleg nem könnyű átérezni a hangulatot. Talán itt még nem is hangsúlyoztam eléggé, hogy mennyire jól éreztem magam, csak szegény körülöttem élők kaptak túl sokat a jóból, napokig be sem állt a szám...

Még a mangalicáknak is savanyú a szőlő, na meg futó kalandom kezdetei egy bálázógéppel. Hosszúra nyúlt bejegyzés egy hosszú napról.

Élő közvetítés helyett felvételről, de legalább. Úgy alakult ugyanis, hogy a múlt héten a sok munka közben nem jutottam el a számítógépig. Nem is sajnálom. Viszont, ha már így, próbálok minden nap írni arról, mi is történt velem pontosan egy héttel azelőtt.

A vizsgaidőszak jelentette több hetes kémiakönyvek fölé görnyedés után úgy döntöttem, hogy a jól megérdemelt nyári vakációmból egy hetet ezúttal nem Budapesten töltök, hanem inkább megismerkedem a vidéki élet és munka rejtelmeivel. Ehhez nyújtott kiváló lehetőséget a Vidék Kaland Program, amelynek keretén belül különböző vidéki gazdaságok egy hétig látták vendégül a hozzám hasonló érdeklődő és nyitott városi fiatalokat. Engem Hajdúdorogra, a Szakál tanyára osztottak be, egy nagy tejgazdaságba. Nagyon örültem ennek - mint később kiderült, jogosan. :)

Július 17-én vasárnap délután négy órakor érkeztem meg a debreceni vasútállomásra,

Mit nekem az Akropolisz, a Big Ben meg a Niagara! Nem turistaként jártam e helyeken, dolgoztam is, együtt is lélegeztem a helyiekkel, mégis, a Hortobágy íze valahogy ismerős volt.