Bár a legzsírszagúbb és a legfáradtabb itthon lettem, a legtöbb leg- (a pozitívak) azért mégis bödönháti.
A vége után még jó pár napig furcsa volt itthon lenni, a nyüzsgés meg minden, ami ilyenkor sztenderd módon idegesítő. Persze jó volt újra itthon, végre újra élőben — csak lehetne itt úgy kutyát tartani, hogy nem kell direkt sétáltatni..
Ahogy már írtam, napokig be sem állt a szám. Még most is szívesen, de már kevésbé kizárólagosan mesélek mindenkinek a hétről. Ma kaptam a levelet, hogy újabb programok lesznek. Beszélgetés, nagy közös kétnapos, meg kiadvány is, ezek elég jó meg fontos dolgok, de az igazi persze már megtörtént. Remélem, jövőre új embereknek is lesz egy-egy gépzsíros-lónyálas hete.
Maradt még néhány kép, "osztisszé":
