2014

A mai nap csúcspontja kétség kívül a disznók búgatása volt. András jó gazda módjára természetesen végég felügyelte az aktust, majd a biztonság kedvéért fél óra múlva újra ráeresztette a fiút a lányra.

Reggel már várt a 2 vödör kukijza:mosás, kiszedni a lapikat belőle, dél körül indulunk kaszálni, és addig mint csinálunk mert ezzel a két vödörrel kb. fél óra alatt végzek...??? Aha meg azt ahogy elképzeltem, hamupipőke  lencséivel a hamuban ipari tanuló hozzám képest. Délre pont a felével lettem kész, pedig próbáltunk mi Katival mindenféle technikát, de csak nem ment gyorsabban.

Akkor már azt hittem, elteltem.
A várva várt nap eljöttével, az odavezető út messze földön híres látnivalóival, a Gyilkos-tóval, a Békás-szorossal, a székely jó humorral. A gondolattal, a sokat forgatott fogalommal.

Dombok, s máris hegyek. Fenyőerdők, rengetegek. Egymásra ölelkeznek.
Köztük székely, pásztor népek. Együtt élnek. A meredekek, a mélyzöldükben büszkén égbe meredt tűlevélszirtek, nyájak, s az emberek. Itt meghitt természetességében folyik az embernek állatbarát, állatnak emberbarát egymás melletti dolgos élet.

„Akció van, csajok!” Ilyenkor lenyelve az utolsó falatot, na és még egy utolsó utánit, felhörpintve a leírhatatlanul különleges ízű, legalább húszféle gyógynövényből készített meleg teát, a bögre alján megbújó cseppeket is, szaladtunk az udvarra, s kerestük szemünkkel: „Hol van?! ... Mi lesz a következő bevetésünk?”

Így kaptuk a hírt a vonaton. De jó érzés volt így, szívélyes fogadtatást remélve közeledni! Magyarországról. Székelyföldre. Zakatolt a vonat, kattogtak a kerekek, az ablakban hegyek szaladtak, fenyők rajzolták az útvonalat. Majd egy medence vette ölébe utazásunkat. A Csíki-medencébe értünk. …Megjöttünk. 

Az esztenán töltött három napot megszakítottuk egy rövid villámlátogatással a faluban! A falu és az esztena közti utat átlagban 2-3 naponta kell megtenni, hiszen fel kell tölteni egyrészt a telefonokat és lámpákat, másrészt az élelmiszer- és egyéb készleteket. A bevásárló körutat az egyik pásztor felesége, Rózsika, valamint lánya, Enci szokta bevállalni.

Az esztenán töltött első este rendkívül sok vidám pillanatot tartogatott számomra. Az egész talán úgy indult, hogy a pásztorcsalád nyolc éves kisfia, Szilveszter megkérdezte tőlem, hogy fotózhat-e a fényképezőgépemmel. Ennek én azért is örültem nagyon, mert a hét folyamán eddig semmilyen kép sem készült rólam.

A mai nap fő eseménye a karám odébbtétele, azaz a kosárforgatás volt. A karámot, mint megtudtam, minden héten odébb kell tenni, hogy tiszta helyen legyenek az állatok és hogy több helyen hízlalják a talajt. A karókat jól beledöngöltük a földbe, hogy rendesen álljon az a kosár. A fejési eredmények tovább javultak, már egy liter tejnél járok.