Károlyi Kata

Szombaton reggel a jól megszokott fél 7-es rutinnal ébredtünk a szokásos madárcsicsergésre és bikabőgésre. Ez is többek között nagyon fog hiányozni.

Aztán közös reggeli után István Gazdánkkal, kimentünk a tanyára, hogy elbúcsúzzunk a kollégáinktól. Gazdánk elárulta, hogy kollégák, annyira sok erőre és motivációra kaptak általunk, hogy már kora reggel kezdték az állatetetést és mire odaértünk, már a birkáknál épp fejtek. Így ránk maradt a 10 db 50 kg-os lisztes zsák lepakolása platóról. Hát valamiben meg kellett izzadnunk ezen a napon is. De örömmel tettük!

Péntek reggel, amikor más még egyik oldaláról a másikra fordul, amikor még az egész város alszik, mi akkor keltünk. Hajnali 3-kor, hogy fél 4-kor már a kenyérsütés fortélyait sajátíthassuk el a pékségben.

Így a 4. napot itt töltve egyre több kérdésre keresem a miérteket. Majd később a napunkról is írok, de előbb a gondolataimat helyezem előtérbe.

Ez a 3. olyan reggelünk, amikor a madarak hangversenyére, és a bikák bőgésére ébredünk. Igen ez a madárcsacsogás és a bikabőgés megfizethetetlen. Minden másra ott van a Mastercard, de itt arra se lesz szükséged. :)

Ez a hétfő reggel más volt, mint ez eddigi hétköznapok, amit az ember a háta közepére se kíván és mindig olyan gyorsan eljön.Ezt a hétfőt fél 8kor egy ínycsíklandó reggeli után a tanyán folytattuk.Nem az IRODÁBAN, A TANYÁN!

Itt a vakáció, hát hogy töltsük el
Kirúgunk a hámból, kalandra fel!

Végre elérkezett ez a nap is, melyet annyira vártam. Április 25. a meghallgatás után csak ábrándoztam róla, aztán mikor az a bizonyos email is megérkezett akkor már bele is élhettem magam. Elképzeltem nap mint nap milyen lesz az élet a Vidék Kalandon.