vidék kaland

Fürödtél-e már sűrített levegővel? Azzal, amivel a kereket fújjuk fel a benzinkútnál. Mindennap meg vagyok győződve, hogy ennél koszosabb nem lehetek, de ma sikerült egy általam felfoghatatlan szintet megütni. A lefolyó simán eldugul tőlem. A mai projekt: lepakoltuk a szénát a csűrben. Az ipari alpinista és köztem egy alapvető különbség van: hogy ő be van biztosítva. Szédítő magasságok vannak a csűrben.

Eszter, szeretsz-e takarni? - kérdezte Bibi,  András, a  fogadó gazdám, unokatestvére. A cserfes lánycsapat végigkísérte a napomat, s lelkesen magyaráztak mindent, én pedig bátran kérdeztem. még azt is, amit mástól nem mernék, mert tudnom kb. hülyének néznének. Reggel a nappal kelünk: nem nehéz rájönni, miért nincs szükség redőnyökre az ablakon.

Hosszú, hosszú és méghosszabb vonatozás után megérkeztünk Csíkszeredába, hogy milyen volt a vonatozás ,azt mindenkinek a fantáziájára bízom, 14 óra a MÁV szolgáltatásait élvezve, hát nem egy TGV feeling.

Anitától tudtuk, hogy már nagyon izgatottak a gazdák akárcsak mi.

Sajnos a mai nap reggele erős lehűlést, borult időt, és csakhamar esőt hozott. Így hiába készült mindenki, az időjárás lefújta a szedést.

Délelőtt megérkezett az AGRYA-től Anita és Tomi. Ernővel és velem interjú készült, majd bemutattuk, hogy is megy a dinnyepakolás. Tomi állta a sarat, mindkét értelemben. :-)

A mai napon az időjárás kedvezően alakult, az eső egész nap elkerült minket.

A következő napok bejegyzései a 2013. július 14-19. között megtörtént eseményeket dolgozzák fel, úgy ahogyan megéltem mindet, nap - nap után a második Vidék Kalandomon. A feljegyzések az egyes napjaim végén készültek, viszont internet hiányában csak egy héttel később kerül sor közzétételükre.

Már az idei programom indulása előtti napokban sokat gondolkoztam azon, mégis miért vágok bele újra egy olyan hétbe, ami a legtöbbeket elriaszt. A válasz előtt azonban hatalmas köszönettel tartozom az AGRYA - Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége vezetőinek, hogy lehetővé tették számomra, hogy idén (miután tavaly egy nagyszerű családot megismertem már Hódmezővásárhelyen) újabb helyszíneken, újabb kalandokba keveredjek. Jövőre nem foglalom már más elől a helyet, ígérem!

Gyerekkorában minden fiú kukáskocsi vezető szeretne lenni, vagy űrhajós, esetleg vadakat terelő juhász. Ugyancsak ősi a traktorok iránti szenvedély, ami még a lányokat is gyakran megérinti. Ezért természetes, hogy a játékok között minden gyereknél megtalálható a piros traktor. De mi lesz később? A traktorvezetés élménye csak kevés kiválasztottnak adatik meg. Szerencsés vagyok, én ezek közé tartozom.