2012

Tavaly az itt kalandozók egész héten barackot szedtek – akkor ugyanis annak volt aktualitása. Hallottam történeteket erről: ennek megfelelően elönyveltem magamban, hogy iszonyú szerencsés vagyok, hogy nekem ezt nem kell csinálnom. Létráramászni, csimpaszkodni a fán, ládákat cipelni…

A lelkesedés még tart, ehhez sokat hozzátesz az, hogy képes voltam ma reggel is gyakorolni azt az eddig nem létezőnek hitt tulajdonságomat, hogy pontos vagyok:-) 5.45-re ismét megjelentem, munkakezdésre várva, Laci – ahogyan eddig is minden nap – kiosztotta a feladatokat.

Hol volt, hol nem volt… talán igaz sem volt: Képes voltam 5.45-kor munkakezdésre gyülekezni. A virágos gumicsizmám ismét szívélyes fogadtatásra talált :-), de legalább valamennyire láthatóvá vált rajtam az agrár élet iránti elköteleződés. :-)

Vasárnap kora délután − Keleti pályaudvar − Budapest:
Lüktet a pesti forgalom, vijjognak a mentőautók, szállnak a „Ha legközelebb elém állsz, leszedem a fejedet!”- hez hasonló gyöngyszemek, én meg azzal simogatom a tudatomat, hogy három óra és 270 km távlatából mindez térben és időben is olyan távol lesz tőlem, mint fogmosás előtti kávéíz a mentoltól.

István a búcsúzáskor egy slambuc kanállal ajándékozott meg. Ebben sokminden benne volt a Vrancsik-tanyán töltött élményekből.

Még adós vagyok az utolsó nap beszámolójával, hát következzék.

A kemping ahova mentünk nagyon szép. Amint megérkeztünk csobbantam a holtágban és úsztam egyet.(klikk a címre fent!)>

Vasárnap este érkeztünk Nórival Tarpára. Pár pohár pálinka mellett megismerkedtünk a tarpai ízekkel és gazdánkkal, Danival. A gazdaságban meglehetősen sokféle munkát kell elvégezni, így az 5 nap alatt sikerült szinte mindenbe belelátnunk.

Idén augusztus ötödike és tizedike között volt szerencsém részt venni a Fiatal Gazdák Szövetségének "Vidék Kaland" programjában. Ezen program keretében egy hetet Gilicze Zsolt hódmezővásárhelyi tanyáján tölthettem. Tekintettel arra, hogy a tanyán nem volt internet, ez az utólagosan készült bejegyzés az ott töltött napokat igyekszik felidézni. Rendkívül nehéz feladat ez.

Reggel kelés; tudtuk előre, hogy a mai nap már nem lesz olyan nehéz! Kati volt megint kedves furikázgatni minket - sok dolga van, nem is tudom, hogy van mindenre ideje.

A rétre lementünk kicsit traktoroztunk. Majd jött a szponzor embere (AGROBIO) és interjút készített velünk. Voltak olyan kedvesek, hogy vissza is vittek ideiglenes otthonunkba.