Blogok

Szombaton reggel a jól megszokott fél 7-es rutinnal ébredtünk a szokásos madárcsicsergésre és bikabőgésre. Ez is többek között nagyon fog hiányozni.

Aztán közös reggeli után István Gazdánkkal, kimentünk a tanyára, hogy elbúcsúzzunk a kollégáinktól. Gazdánk elárulta, hogy kollégák, annyira sok erőre és motivációra kaptak általunk, hogy már kora reggel kezdték az állatetetést és mire odaértünk, már a birkáknál épp fejtek. Így ránk maradt a 10 db 50 kg-os lisztes zsák lepakolása platóról. Hát valamiben meg kellett izzadnunk ezen a napon is. De örömmel tettük!

Péntek reggel, amikor más még egyik oldaláról a másikra fordul, amikor még az egész város alszik, mi akkor keltünk. Hajnali 3-kor, hogy fél 4-kor már a kenyérsütés fortélyait sajátíthassuk el a pékségben.

Így a 4. napot itt töltve egyre több kérdésre keresem a miérteket. Majd később a napunkról is írok, de előbb a gondolataimat helyezem előtérbe.

Ez a 3. olyan reggelünk, amikor a madarak hangversenyére, és a bikák bőgésére ébredünk. Igen ez a madárcsacsogás és a bikabőgés megfizethetetlen. Minden másra ott van a Mastercard, de itt arra se lesz szükséged. :)

Ma reggel önálló feladattal indítottunk. Először a bivalyokat kellett kiengednünk a karámjukbol. Nem volt egyszerű feladat feltérképezni a módszert, de aztan fogtuk átmásztunk a kerítésen be a karám ajtajához és sikerült kicsomóznunk a madzagot. Ezt megtudván a bivalyok azon nyomban versenyfutásnak eredtek. Tehát első feladat kipipálva.

Ez a hétfő reggel más volt, mint ez eddigi hétköznapok, amit az ember a háta közepére se kíván és mindig olyan gyorsan eljön.Ezt a hétfőt fél 8kor egy ínycsíklandó reggeli után a tanyán folytattuk.Nem az IRODÁBAN, A TANYÁN!

Itt a vakáció, hát hogy töltsük el
Kirúgunk a hámból, kalandra fel!

Végre elérkezett ez a nap is, melyet annyira vártam. Április 25. a meghallgatás után csak ábrándoztam róla, aztán mikor az a bizonyos email is megérkezett akkor már bele is élhettem magam. Elképzeltem nap mint nap milyen lesz az élet a Vidék Kalandon.

Rengeteg jó élmény és emlék kavarog bennem, nagyon jól éreztem magam. Nem is tudom, hol kezdjem vidéki kalandjaim összefoglalását. Amennyire döcögősen indult, annyira pozitív élmény lett az egész. Minden olyan bizonytalanul indult: a hely, az odaút, a gazda kiléte. Most első alkalommal nyílt lehetőség Magyarország és Erdély után ellátogatni egy felvidéki gazdához.