Lucernasodrás és pusztai léhűtés negyven fokban
Egy óra alvás után ébredés hajnali négykor - nem gondoltam, hogy itthon fogok a legkorábban kelni a héten -, ugyanis a tervezett vasárnapi odaút helyett hétfőn reggel indultam csak. Végül egyedül, mert a másik lány sajnos lebetegedett - remélem, azóta jól van.
A Keletiben tele a föld alvó emberekkel, innen tudni, hogy véget ért a Sziget. De a fejem már máshol (biztos, hogy jó vonatra szálltam?), próbálok nem elaludni, sikerül. Gergőnek nem annyira, de nemsokára befut. A viszonylag hosszú kocsiút elején még megpróbál nem beszélni a helyről, csak ha már látom is, persze nem lehet az ilyet megállni.
Odaérve úgy tűnik, nem lesz sok dolgunk aznap. De a lucerna elég kényes dolog, másnapra pedig esőt mondanak. Hogy ne maradjanak az állatok kaja nélkül télen, még a víz előtt be kell bálázni. A bálázás előtt viszont rendekbe kell sodorni a lekaszált sorokat, hogy a gép föl tudja szedni, ezt kellett megcsinálnunk aznap. (Ez az egész folyamat aztán tovább tartott, mint gondoltuk. A gépek arra valók, hogy elromoljanak, megtették. A bálázást csak csütörtökön tudtuk befejezni.)
Random trivia: egy bála kábé fél tonna, télen pedig harminc is elfogy belőle egy hét alatt.
A pár hektárnyi lucerna nem volt olyan messze, de traktorral torzul az időszámítás (odaút = 40 perc). Főleg, ha ketten ültök az egy embernek is épphogy elég helyen. Sajnos csak visszafelé jutott eszünkbe, hogy én nyomjam a kuplungot.
Pár rend után ki is szálltam, hogy az elkövetkező 3-6 órát lábon hordjam ki. Még szerencse, hogy nálam volt a fényképezőgép, így sikerült megdupláznom az életemben addig készített felhős fotók számát.
Akkor azt gondoltam, legalább kifotóztam magamból az igényt, de nem így lett. Talán majd csatolok egy-két képet a mangalica- és racka-sorozatból, a rozsdás gépeket meg igyekszem mellőzni.
Láttam rókát, őzet, gólyát, meg egy csomó más madarat, aztán elaludtam. De, hogy ne maradjak munka nélkül, három rendet én is sodortam, fénykép is van róla persze. A képen egyébként jól látszik, hogy valószínűleg egyetlen egyenes részük sincs.
Este muszáj volt elkezdeni a bálázást, mert azt mondták, jön az eső. Az más kérdés, hogy egész héten nem esett (azért nem bántott a dolog). Ugyanis ha a lucerna elázik a bálázás előtt, akkor az egésznek kuka, de a bálára már jöhet a víz. Ha meg túl száraz, az sem jó, úgyhogy elég nehéz eltalálni azt az időszakot, amikor működik a dolog.
Hétfőn még csak kiugrottunk megnézni Gergőt (lesz még ilyen alkalom, csak hogy fokozzam az érdeklődést), vittünk neki hamuban sült pogácsát (szinte), és nem mellékesen megcsináltam életem első báláját. Van róla kép is, kivételesen más készítette, úgyhogy látszik, milyen elégedett vagyok a helyzettel (háttérben a mű).
