Magyar Katalin

Péntek, 3 óra 00 perc. A telefon ébresztője kelt. Az álmosságtól tántorogva, de nyafogás nélkül kelünk. Osonunk csendben, még alszik a ház. A kert végéig kell csak elbotorkálnunk, itt kezdjük a napot. Azt hiszem sosem keltem még ilyen korán. Ahogy közeledünk, a hajnali csípős hidegből egyre melegebb lesz.

Rekordot döntöttünk a reggeli etetésnél, egy óra sem kellett és nem hallatszott állatbőgés a farmon, ropogtattak a fekete fejű berbécsek, a bikák, a bivalyok, a disznók és a lovak is. Így már nyugodt szívvel indultunk bikát vásárolni egy nagy tehenészetbe, ahol megnéztük a borjúkat, a fejős teheneket és a fejőcsarnokot is.

Szerdán ismét a farmon értek a nap első sugarai, és a mihaszna komisz jószág számlálás türelemmel várt minket a domb tetején. :) Harmadik napja tartó kálváriánkról mostmár bizonyíték is van, ugyanis az Agrya csapata látogatott hozzánk, hogy fotót és filmet készítsen munkánkról.

A második nap végén azt hiszem kijelenthetem, hogy birkákkal foglalkozni vakmerő vállalkozás. Olykor olyanok, mint egy csoport óvodás, máskor egy igénytelen csürhére hajaznak, aztán meg vicces baráti társaság, és néha babusgatni valóak, akár a kutyakölykök.

A hosszú utazás és késői érkezést kipihenve, reggel ámultunk rá, hova is érkeztünk mi ketten Katák.

Kalandunk első napján Iklandon egyből a mély vízben kezdtünk. Korán reggel a farmon kissé bizalmatlanul, de készséggel fogadtak a munkások. Rögtön  nagy feladatot kaptunk, a birkafejés közben leltározni kellett az állatokat.