kaland

Egy hét kaland, ahogy én látom...
Amikor végre értesültem arról, hogy hol fogom átélni a Vidék Kalandomat akkor hirtelen lecsapódott bennem: Huhh, hát tényleg megtörténik!

Miskolctól 23 km-re, ez volt a netes meghatározása annak a kérdésnek: Hol van Hejőbába?
A képzeletemben nem nagyon formálódott meg a helyszín, ahol majd a napjaimat eltöltöm. Persze lesznek növények, talán lesz fóliasátor (ez nem volt), dinnye, traktor, miegymás. A fogadó gazdával, Lacival való telefonos egyeztetésem után egyre az visszhangzott a fejemben, hogy majd lakókocsiban fogok aludni, kint a kertészetben. Hát jó...ez már kaland! :-) Biztos csend lesz, én és csak a föld, semmi civilizációs zaj, végre!

A negyedik nap reggelét a piacon kezdtem és ott is maradtam délig, hogy a "piacozás" mikéntjét és fortélyait lássam, tapasztaljam. A vásárlók nagy része kedves volt, de azért akadtak érdekes kérdések, óhajok... Az emberekhez érteni kell és ennek mestere Karcsi bácsi, aki a gazda terményeit szokta árusítani. Mondhatom igen nagy sikerrel!

Ma ismét a fóliasátorban kezdtünk, mert annyira jó es nem lehet megunni. Hajnali ötkor. Nem azért, mert sztahanovok vagyunk, hanem mert később mar elviselhetetlen a meleg. Fel tízkor egészen pontosan 53 fok. Szóval nem is húztuk tovább, a hűsölést ismét a mályváknál folytattuk a 43 fokban. Amikor vasárnap este bepakoltam a hátizsákomba, betettem két jó vastag melegítő felsőt.

Gyönyörű szépen indult a mai nap, már csak a napfelkelte miatt is érdemes volt felkelni, itt Nyíregyházán hajnalok hajnalán (5 óra). Na meg  persze az éhes szájak már várták, hogy etessük őket, mint minden reggel. Nikivel daráltunk kukoricát, kaptak a kacsák meg a csirkék belőle.

Ma piacos napunk volt. Korán keltünk, hajnali négy és fél öt között. Kellett egy kis idő mire igazán magamhoz tértem, kaptam finom kávét az segített rajtam. 5 órakor már pakoltunk ki a Nyíregyházi piacon, vittünk uborkát, félcsípős paprikát, sárga paprikát, sonka hagymát, hosszú erős paprikát.

Verőfényes és tikkasztóan meleg napot töltöttem ma el a hejőbábai földeken. Persze időnként jár a pihenő az árnyékos, nagy sátorban. Néha egy kis szél és felhő is segített elviselni a napsütést.

Második napom a paradicsom jegyében telt Hejőbábán. A szabadföldi, korai termések egy része már szedhető volt, ezeket kellett összegyűjteni. Természetesen az ízleléses minőségi ellenőrzést elvégeztem :-) Eszembe is jutott, hogy gyerekként nagymamám kertjében kétpofára ettük a piros finomságokat, csak úgy magában.

Fárasztó, de nagyon szép napunk volt ma, iszonyatosan meleg volt ezért már hajnalban kinn voltunk a tanyán. Finom rántottát reggeliztünk persze házi tojásból, házi paradicsommal, paprikával.

A tanyán kapáltunk Nikivel a rebarbara és a zsálya körül. Most már végre azt is tudom mi az a rebarbara. Uborkát is szettünk a fólia alatt, sose gondoltam volna, hogy ennyire szúr az uborka. Katika néni folyamatosan tanított hogyan kell az uborkát meg a paprikát szedni. Ma legyőztem a csirkéktől való félelmemet. Niki a kezembe adott egy kopasz nyakút hogy megnézzem milyen a súlya, féltem hogy csípni fog de nagyon kezes állat mindegyik. Este megetettem már egyedül a nyulakat. Egyre többet tanulok itt és a saját lányukként kezelnek.

Az első munkanapom Nyíregyházán. Reggel 5 órakor keltünk megetettük a nyuszikat táp tritikálé keverékkel valamint zöldséggel. Utána kimentünk a hagymaföldre kiszedtük a hagymákat majd a tanyára mentünk tovább. Rengeteg dolgot tanultam ott is. Kacsoltunk paprikát a fólia alatt, kapáltunk batátát, kiszedtük a dudvát fóliából.