Blogok

Utólag belátom, hogy nem volt bölcs dolog nem egyből írni a blogot, a Szentesi kalandom idején…és nem azért, mert az élmények bármennyit is halványultak volna..viszont ennek is vannak előnyei, mégpedig az, hogy így írhatok a „kaland” utóhatásairól, amiről így időszerű írni…egyébként  azóta megtapasztaltam, hogy igenis a paprika ideális nyár eledel, leginkább a nagy melegben! Lehet, hogy  a törökök is ezért szeretik!?

Bár a legzsírszagúbb és a legfáradtabb itthon lettem, a legtöbb leg- (a pozitívak) azért mégis bödönháti.

A vége után még jó pár napig furcsa volt itthon lenni, a nyüzsgés meg minden, ami ilyenkor sztenderd módon idegesítő. Persze jó volt újra itthon, végre újra élőben — csak lehetne itt úgy kutyát tartani, hogy nem kell direkt sétáltatni..

Hogy ne maradjon ki a vége sem. Kevésbé szokatlan, kevésbé szép, de legalább dupla utolsó nap. Pont a hét végére, Budapesten.

A pénteki vásár miatt ez az utolsó napom Bödönháton. Az utolsó vacsora szerencsére elmarad, legalábbis nem freskóra érdemes, akkora a hajtás késő estig. Sok feladat marad erre a napra, a napról-napra guruló bálázás befejezése a legkisebb ezek közül.

Félidő és vihar előtti szélcsend

Visszaolvasva pár mondatot az előző napiakból, rájöttem, hogy kívülállóként valószínűleg nem könnyű átérezni a hangulatot. Talán itt még nem is hangsúlyoztam eléggé, hogy mennyire jól éreztem magam, csak szegény körülöttem élők kaptak túl sokat a jóból, napokig be sem állt a szám...

Még a mangalicáknak is savanyú a szőlő, na meg futó kalandom kezdetei egy bálázógéppel. Hosszúra nyúlt bejegyzés egy hosszú napról.

Lucernasodrás és pusztai léhűtés negyven fokban

Élő közvetítés helyett felvételről, de legalább. Úgy alakult ugyanis, hogy a múlt héten a sok munka közben nem jutottam el a számítógépig. Nem is sajnálom. Viszont, ha már így, próbálok minden nap írni arról, mi is történt velem pontosan egy héttel azelőtt.

Az egy hét alatt, amit a Szakál tanyán töltöttem, bizony nem csak felejthetetlen esti összejöveteleknek, beszélgetéseknek és mulatozásoknak lehettem részese, hanem bepillantást nyerhettem egy gazdaság mindennapi életébe és az állattartás olyan érdekes részleteibe, mint az ellés, a fejés, az oltás vagy az inszeminálás. Mint városi lánnyal, a biztonság kedvéért Ottó még az elején tisztázta, hogy egy tehénnek egy tőgye van es négy bimbója, de azt is megtudtam tőle, hogy csak akkor ad tejet, ha ellett. Fontosak az alapok, hiszen ezek nélkül nincs mire építkezni!