Blogok

A vizsgaidőszak jelentette több hetes kémiakönyvek fölé görnyedés után úgy döntöttem, hogy a jól megérdemelt nyári vakációmból egy hetet ezúttal nem Budapesten töltök, hanem inkább megismerkedem a vidéki élet és munka rejtelmeivel. Ehhez nyújtott kiváló lehetőséget a Vidék Kaland Program, amelynek keretén belül különböző vidéki gazdaságok egy hétig látták vendégül a hozzám hasonló érdeklődő és nyitott városi fiatalokat. Engem Hajdúdorogra, a Szakál tanyára osztottak be, egy nagy tejgazdaságba. Nagyon örültem ennek - mint később kiderült, jogosan. :)

Július 17-én vasárnap délután négy órakor érkeztem meg a debreceni vasútállomásra,

Élménybeszámolómat és megállapításaim legfontosabb darabjainak felsorakoztatását, melyeket a Gilicze család tanyáján töltött egy hétben szereztem, azzal előzném meg, hogy köszönetet mondjak a család általam megismert tagjainak, Zsoltinak, Feri bácsinak és Jutka néninek, hogy kifogástalan emberszeretettel fogadtak be tanyájukra minket Király Gábor barátommal.

Mit nekem az Akropolisz, a Big Ben meg a Niagara! Nem turistaként jártam e helyeken, dolgoztam is, együtt is lélegeztem a helyiekkel, mégis, a Hortobágy íze valahogy ismerős volt.

Nem egészen két hete érkeztünk haza a Gilicze család tanyájáról. Nekünk nem volt lehetőségünk naponta bejegyzéseket készíteni, ezért utólag írjuk meg őket.A teljes élmény anyag, amivel gazdagabbak lettünk a hat nap alatt, olyan sok és annyira színes, hogy esélyét se látom, hogy mindenről beszámoljak, úgy, hogy ettől el is tekintenék. Azért szeretnék kiemelni néhányat számomra fontosabb dolgot.

Mondanom sem kell mennyire meglepődtem, amikor ezt a leírást olvastam a VidékKaland beosztásban a nevem melletti oszlopban. Birkafarm és négyszáz tenyészkos…..

Bár kalandor-társam Földes Adri már részletesen beszámolt arról hogyan teltek a napjaink a hajdúdorogi Szakál tanyán, azért én is megpróbálkozom, hogy egy kis ízelítőt adjak, abból a sok élményből, amiben részünk volt a hét alatt.

Farmfitness és kockahas (összegzés és végítélet)

Az első nap után jöttek a második, harmadik, negyedik nap izgalmai. Észrevétlen száguldott az idő, alig eszméltünk úgy összementek a korábban tágas hétköznapok és az azokat elválasztó közök. A koránkelés egyre nehezebben ment, pedig nem a megszokott pesti romkocsmákban és házibulikban töltöttük az éjszakákat.

Kalandozó: Földes Adrienn

Kalandor pajti: Szabó Andrea

Vidéki Gazda: Szakál Ottó

Hely: Hajdúdorog, Szakál-tanya

Sokat gondolkoztam rajta, hogy hol is kezdjem. Aztán arra jutottam, hogy a legelején.

Ha belegondolok nekem ez a kaland nem csak térbeli, hanem egyfajta időbeli utazást is jelentett. Hiszen Szentesen még mindig működik tész,

0. nap

Szolnokig esett. Onnan viszont bárányfelhőkkel csipkézett ég alatt utaztam a dinnyeföldek és marhakarámok felé. Egészen Lőkösházáig. Szelíd dinnyeszedő kívánhat-e többet? Hogy a Lőkösháza-Kunágota transzfert hasznosan töltsem, a logisztikailag legideálisabb lokált, a Bakter sörözőt választottam, szerencsés Békésbe érkezésemet hogy elégedett kisfröccsel nyugtázzam. Ahogy közeledni láttam a barnás Ikarust, mely majd Kunágotáig repít, felhajtottam az utolsó kortyot, istenhozzádot mondtam a pultba és vadiúj gumicsizmám számára is méltó kilátást biztosítva, elhelyezkedtem a gyéren szállító járaton. Közelemben ülő útitársammal megosztottam a tervem: dinnyeszedés Süli Ernőéknél és szarvasmarha-tapasztalatok a Kása-farmon. Megnyugtatott, jó kezekbe kerülök. Rendezett, tiszta, geometrikus falvakon robogtunk át, mintha csak vonalzóval mérték volna a derékszögeket. Vendéglátóm a végállomásnál várt rám, és dombegyházi szállásomig szállított. Álmomban sem gondoltam, hogy egyedül fogok lakni egy egész panziót, pedig pontosan ez történt. Kása Karolina ugyanis, a Kása-farm ifjú tulajdonosnője egy vendégházat is üzemeltet, ahol számomra a Kaland alatt szállást is biztosított. Sej élet, dinnyész élet…