Blogok

Az első bejegyzésem után kb. 4 órával már úton voltunk kilencen, hogy részt vegyünk az egy hetes székelyföldi vidék kalandon.

Korai telefon: "Öt berbécset az éjjel megfeszített a medve!" Mármint kost. A juhnyájból. Megyünk az esztenára. Izgi. Előtte azért lovat ganézunk, na nehogy már ne! Hosszú az út odáig. Székely viccek odafelé. Párat értek.

Oké, ebből a csűrben alvásból nem csinálunk rendszert. Bár lehet, ha 10 perccel többet töltünk el a széna gyúrásával lefekvés előtt (mert a szénataposást, egyengetést errefelé gyúrásnak hívják), akkor nem 40 fokos szögben kell aludnunk, és nem lett volna olyan, mintha állva próbálnánk elaludni. Eredmény: rádióinterjú reggel, zombimódban.

A vasárnapi eseményeket, főként a nyitó bulit és az azt követő falunapi kiruccanást, akár úgy is hívhatnám, hogy „egy nehéz nap éjszakája”, és ez még csak az első nap volt.:) A hétfői korán kelés nem volt éppen zökkenőmentes, de végül összeszedtem magam, és izgatottan vártam a heti menetrend átbeszélését.

A vasárnap reggeli érkezést követően fokozott tempóban hagytuk el a pályaudvart fogadó gazdámmal, Árpival. Árpit már ismertem tavalyról, hiszen akkor is volt kalandora, Matyi személyében, aki jórészt az esztenán töltötte ideje nagy részét, és próbálta elsajátítani a pásztorkodás alapjait.

És akkor már fóliasátor vagy üvegház, és mi a különbség közöttük? És hogy működik a talajmentes növénytermesztés? És a biológiai növényvédelem tényleg hatékonyan működik?

Abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyok, hogy folytathatom az elmúlt nyáron megkezdett blogomat!!!:) Tavaly azzal zártam soraim, hogy remélem csak beláthatóan rövid időre kell nélkülöznöm Székelyföldet! Akkor még nem is reméltem, hogy ez az idő csak 1 évet fog jelenteni, ahogy arra sem számítottam, hogy legalább olyan jól fogom érezni magam, mint tavaly!

A Kecskeméten eltöltött napok során rengeteg élményben volt részem. A munkások barátként, a fogadó gazdám és családja szinte családtagként kezelt. Rengeteg kérdésre kaptam választ a mezőgazdasággal és a vidéki élettel kapcsolatban. Az 5 nap alatt részem volt rengeteg örömteli pillanatban, ugyanakkor sok mindennek megtapasztaltam az árnyoldalát is.

Szerda reggel van, elérkeztünk a hét második feléhez. Reggeli közben már nem azon gondolkozom, hogy mennyire fáradtan ébredtem. Hálásán rágcsálom a kiflim sarkát, hiszen az itt eltöltött napok ráébresztettek, hogy mennyi kitartó, áldozatos munka eredménye ez a mindössze 15ft-os kifli… Na de az állatokat sem szabad megvárakoztatni.

   Ez előttem álló nap során megtanulom milyen is a pásztorok élete. Hajnali ébredés, kávé de a reggelire hiába vártam, fontosabbak az állatok.