Blogok

A Székelyföldön eltöltött utolsó két nap már annak tudatában telt, hogy rövidesen hazaindulunk:( Viszont nagyon reméltem, hogy ha csak pár perc erejéig is, de összefuthatunk tavalyi fogadó gazdámmal, Ferdivel. Ezt végül péntek reggel sikerült összehozni.

Az esztenán töltött három napot megszakítottuk egy rövid villámlátogatással a faluban! A falu és az esztena közti utat átlagban 2-3 naponta kell megtenni, hiszen fel kell tölteni egyrészt a telefonokat és lámpákat, másrészt az élelmiszer- és egyéb készleteket. A bevásárló körutat az egyik pásztor felesége, Rózsika, valamint lánya, Enci szokta bevállalni.

Legnagyobb meglepetésemre Tibi (fogadógazdám) megjelent fejésidőben, mondván, hogy eladta az egyik kis borjút, azt, ami az érkezésünk napján született és elvinné az új tulajhoz, de ha már úgy is utazgat megmutatná a helyi látványosságokat is. Hát persze hogy volt kedvem....

Az esztenán töltött első este rendkívül sok vidám pillanatot tartogatott számomra. Az egész talán úgy indult, hogy a pásztorcsalád nyolc éves kisfia, Szilveszter megkérdezte tőlem, hogy fotózhat-e a fényképezőgépemmel. Ennek én azért is örültem nagyon, mert a hét folyamán eddig semmilyen kép sem készült rólam.

Az idei vidék kaland során az esztenán töltött három nap volt számomra a legmeghatározóbb élmény. A pásztorok életformájába már tavaly is volt szerencsém bepillantást nyerni, de akkor csak egy napot és egy éjszakát tölthettem a Gácsonalján.

A mai nap fő eseménye a karám odébbtétele, azaz a kosárforgatás volt. A karámot, mint megtudtam, minden héten odébb kell tenni, hogy tiszta helyen legyenek az állatok és hogy több helyen hízlalják a talajt. A karókat jól beledöngöltük a földbe, hogy rendesen álljon az a kosár. A fejési eredmények tovább javultak, már egy liter tejnél járok.

Egyre jobbak a fejési eredményeim! Már több mint fél liter tejet sikerült kipréselnem a juhokból és kecskékből. Már egyetlen állat sem rohant el tőlem, és a többi juhász is egyre jobban megbízik a munkámban: korábban csak "előfejt" állatot bíztak rám, nehogy elrohanjon a kezeim közül az állat tőgyében a sok tejjel, ma már érintetlen tőggyel is dolgozhattam!

Tegnap késő este, vacsora után hangos kutyaugatásra lettünk figyelmesek. Tibor, a fogadógazda hívott, hogy menjünk bátorítani a kutyákat a medvekergetésben. Bevetettük magunkat, nekiindultunk a hegytetőnek, futottunk az ugatás után. Én magamtól biztos nem mertem volna egy tapodtat sem menni, de Tibor biztatott, hogy ne féljek. Fent lámpával láttuk a medvét, ahogy menekül az erdőbe.

Reggel hatkor keltem. Csatlakoztam a juhfejő csapathoz, ahol kezdő leckeként meg kellett fogni a juh tőgyét. Eleinte sokszor elrohant az állat, legfeljebb a lába után kapva tudtam visszatartani. A két órás fejés végére maradt még bőven gyakorolnivaló, mielőtt egy önálló fejést rámbíznának.

Hosszú vonatozás után, szívélyes fogadtatásban volt részünk. A Tündér Ilona fogadóban megismerkedhettem fogadógazdáimmal, Zoltán bácsival és fiával Tiborral. Beszélgetés, mulatozás után késő estére értünk haza a tanyára, ahol kolomphang várt minket. Minden nagyon szép, jó a levegő. Várom, hogy holnap belevethessem magam a munkába!