Blogok

Egy hét kaland, ahogy én látom...
Amikor végre értesültem arról, hogy hol fogom átélni a Vidék Kalandomat akkor hirtelen lecsapódott bennem: Huhh, hát tényleg megtörténik!

Miskolctól 23 km-re, ez volt a netes meghatározása annak a kérdésnek: Hol van Hejőbába?
A képzeletemben nem nagyon formálódott meg a helyszín, ahol majd a napjaimat eltöltöm. Persze lesznek növények, talán lesz fóliasátor (ez nem volt), dinnye, traktor, miegymás. A fogadó gazdával, Lacival való telefonos egyeztetésem után egyre az visszhangzott a fejemben, hogy majd lakókocsiban fogok aludni, kint a kertészetben. Hát jó...ez már kaland! :-) Biztos csend lesz, én és csak a föld, semmi civilizációs zaj, végre!

Nap az égen, tehenek a réten, megtörtént a fejés. És most én is részt vettem :)
A pásztorok kora hajnalban kelnek, nekem csak 5:30-kor kellett, ez még otthon is megy, pár szundi gomb lenyomása után  :)
Tőgy mosás, fertőtlenítés, majd csatlakozás, és máris telítődnek a kannák a friss tejjel. Sok tehén esetében hatékonyabb, gyorsabb fejőgépekkel dolgozni. Így is van munka vele bőven.

Na jó holnap már tényleg a legelső lépéstől részt veszek a folyamatban, és tehenet fogok fejni, de ma még nem tudok ilyen élményről beszámolni. Azt mondják az itteni levegőtől alszok ilyen jól, én is így gondolom :)

Ez százszor jobb :)

Általában kocsik zajára, vagy a távolban zakatoló vonat robogása, esetleg randarilozó fiatalok hangoskodása és persze a tv hangja ringat álomba, de ma este ez másképp alakult.

Elérkezett az utolsó napom a hejőbábai kertészetben. Nem mondanám, hogy az időjárás kedvezett volna nekünk, mert még mindig jócskán izzasztó hőmérséklettel örvendeztetett meg minket. Na de, ez már csak ilyen, kibírjuk, mert munka az van dögivel.

Az ötödik napom örömmel és bánattal együtt telt el. Örömmel, mert haza utaztam és a családommal lehetek, de bánattal, mert nagyon kedves emberekkel ismerkedtem meg, akik sokat segítettek Nekem, illetve egy gyönyörű helyet kell magam mögött hagynom.

Eljött az utolsó napom. Ma reggel állatetetéssel indult majd kimentünk a piacra. Ma többen is voltak,megtanultam nyugtát adni,egyszerre kiszolgálni és kasszázni. Már minden ment rendesen. Szabadidőben délután Niki elvitt körbenézni Nyíregyházán, megnéztük a Vásárteret ahol a termelők a nagy mennyiségű árut tudják eladni, majd kimentünk Sóstóra sétáltunk és fagyiztunk.

A negyedik nap reggelét a piacon kezdtem és ott is maradtam délig, hogy a "piacozás" mikéntjét és fortélyait lássam, tapasztaljam. A vásárlók nagy része kedves volt, de azért akadtak érdekes kérdések, óhajok... Az emberekhez érteni kell és ennek mestere Karcsi bácsi, aki a gazda terményeit szokta árusítani. Mondhatom igen nagy sikerrel!

Ma ismét a fóliasátorban kezdtünk, mert annyira jó es nem lehet megunni. Hajnali ötkor. Nem azért, mert sztahanovok vagyunk, hanem mert később mar elviselhetetlen a meleg. Fel tízkor egészen pontosan 53 fok. Szóval nem is húztuk tovább, a hűsölést ismét a mályváknál folytattuk a 43 fokban. Amikor vasárnap este bepakoltam a hátizsákomba, betettem két jó vastag melegítő felsőt.