Blogok

Lassan eltelik az első hét a kalandorainknak. Már emiatt is, meg azért is, mert az első csapat a legkeményebb helyre ment, Gilicze Zsoltihoz mindenképpen meg akartam őket látogatni. Láthatóan jól érzik magukat a körülmények ellenére, vagy pont talán emiatt. Az élményeiket majd leírják ők maguk. Egy gondjuk van, a korai kelés.

Blogolási készségfejlesztés a kecskeméti traktor—tehén-duó bő lére eresztése előtt. (Nem keltem elég korán, hogy a többiek ne kezdjék hamarabb, úgyhogy kicsit szegényesebb lesz a léhozam. Mert ki akarna kétszer belelépni ugyanabba a lébe? Nem is lehet, ugye.)

Az AGRYA csapat Vidék Kaland résztvevőkkel kiegészülve ismét résztvett a szlovén partner szervezet a ZSPM hagyományos eseményén a Kmecke Igre - Falusi Játékokon.

Annak ellenére, hogy reggeltől kezdődően valamiféle rejtélyes oknál fogva egyre fáradtabbak és fáradtabbak lettek a csapatunk tagjai, nem lettünk utolsók. A 24 induló csapat versenyében 21. helyezettek lettünk.

A traktor ismereti tréningen meglátogatta a résztvevőket Font Sándor az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke is. Font Sándor korábban elfogadta a felkérésünket és elvállata a Program egyik védnöki tisztségét, így már emiatt is nagy öröm volt számunkra, hogy talált időt a látogatásra.

Többen, főleg az ismerősök közül jelezték, hogy tetszett nekik a „Badó és Pucok” történet és buzdítottak, hogy írjak még ilyet. Van még néhány sztorim a tarisznyában, ezek közül a szalonképesebbeket (jó pár tele van malackodással, ezeket csak élő szóban adom elő, írásban nem) elkezdem megírni.

Most, hogy olvasom a kecskeméti tréningről szóló résztvevői írásokat, kezdek megnyugodni. Ahogyan azt írtam a korábban, néha olyan ez a program, mint amikor különböző kultúrák találkoznak. Ebből születhetnek nagyszerű dolgok, de éppen kódolva van benne a kudarc is.

Nem is tudom, hol kezdjem eme felejthetetlen hétvége mesélését?

A Mikula úr által, egy korábbi bejegyzésben említett két szociológus közül én vagyok az egyik. Hosszabb ideje érdeklődési és kutatási területemnek a vidéki társadalom és az agrárium történetének, és jelenkori helyzetének összefüggéseinek vizsgálatát tekintem. A programban való részvétel egyfajta szakmai továbbképzés számomra, ahol megismerhetek új embereket, találkozhatok a mezőgazdaság olyan ágazataival, amelyekkel eddig még nem volt szerencsém és eljuthatok olyan tájegységekre, ahol még nem jártam.
Meggyőződésem, hogy hitelesen csak az beszélhet, írhat olyan, számára bizonyos mértékig idegen élethelyzetekről, aki megtesz mindent azért, hogy az adott területen ismereteit bővítse és látásmódját szélesítse. Ezért jelentkeztem erre a programra.

Péntek reggel hét óra előtt pár perccel álldogálunk a Hősök terén. Mindenki álmos, picit fáradt, de mégis látszik az izgatottság a tekintetekben. Az idő nem éppen segíti elő az első talalkozást egymással, s az első vidéki farmmal, de Mikula Lajos oldja ezt a "feszültséget", egy hatalmas mosolyt csal az arcunkra, mikor mindenkinek ad egy szalma kalapot - csak hogy hasonlítsunk a vérbeli texasi gazdákra... :)

Álmosan keresgélem a reggeli teámat, miközben a Rádió1 reggeli műsora szól. Egyre csak nevetnek, így az én szám is mosolyra húzódik. Aztán hirtelen a hangfoszlányok összeállnak egy számomra nagyon érdekes információvá. Egy fiatal hölgy épp arról beszél, milyen program indul a nyáron a városi fiatalok számára, hogy megismerhessék és egy rövid időre belekóstolhassanak a vidéki életbe.