Péntek reggel hét óra előtt pár perccel álldogálunk a Hősök terén. Mindenki álmos, picit fáradt, de mégis látszik az izgatottság a tekintetekben. Az idő nem éppen segíti elő az első talalkozást egymással, s az első vidéki farmmal, de Mikula Lajos oldja ezt a "feszültséget", egy hatalmas mosolyt csal az arcunkra, mikor mindenkinek ad egy szalma kalapot - csak hogy hasonlítsunk a vérbeli texasi gazdákra... :)
Az Kecskemétre tartó út alatt nagyon nagy volt a csend, s mindenki párosítatlanul helyezkedett el, mint az elektronok. Senki nem tudta igazán, mi is vár rá aznap. Ami biztos volt, hogy adottak a kamerák, egy farm, traktorok, csirkék és tehenek. Meg persze kb. 30 városi fiatal. Igazi realty show. :)
Kicsit megszeppenve szálltunk le a buszról, ismerkedtünk Hegedűs Zsolttal (Hegedűs Farm egyik tulajdonosa), aki egy nagyon segítőkész, kedves fiatalember. 2-3 csoportra osztódtunk, s kezdődtek a feladatok. Itt már mindenkin úrrá lett a kalandvágy!
Első feladatként láthattunk két Valtra traktort, amiket nekünk kellett irányítani, vezetni. Alig vártuk, hogy kipróbálhassuk magunkat! Nagyon élvezetes volt testközelből tapasztalni, hogy mennyivel könnyebb a szalma bálákat mozgatni, ahhoz képest, amilyennek tűnt kívülről. Férfiak, Hölgyek egyaránt lelkesedtek! Szalma bálákra ültünk, nevettünk, élveztük, hogy kiszakadtunk a városi létből, s hogy minden problémát, gondot magunk mögöt hagyhattunk.
Majd egy régebbi orosz traktoron keresztül megismerhettük, valójában hogyan is működnek ezek a gépek. Annak ellénére, hogy nő vagyok, engem is érdekelt, magával ragadott. :)
Majd az állatok következtek. Simogattunk egy napos borjút, teheneket, megtudtuk azt is, hogy egy tehén mellé vesznek még egy borjút a sajátján kívül is, mert kettőt - olykor hármat - is fel tud nevelni. S annyi, de annyi új információval, sok apró, vicces és nagyon tanulságos történettel gazdagodtunk...
Bevallom őszintén, hogy mikor ezután megnézük a tenyész bikát, azért kicsit megszeppentem. Nem igazán tetszettünk neki, bőgött, kaparta a földet és mindennek tűnt, csak nyugodtnak nem. Én hamarabb el is jöttem onnan, mint a többiek. Jobb félni ugye, mint megijedni. Persze, nem lett semmi baj, vigyáztak ránk.
Ekkora már éhesek és fáradtak voltunk, nehezen lehetett bevonni minket egy interaktív beszélgetésbe, de azért csak elindult a dolog. Talán az érdekelt minket a legjobban, hogyan érzi magát egy gazda a mai magyar társadalomban. Meglepődve tapasztaltuk, hogy optimistán. :) Lenne mit tanulni Tőlük.
Annyi szép és jó dolog ért minket, nem is számítottunk arra, hogy mindenki kap ajándékot: egy gravírozott feles poharat, s még egy névre szóló tanusíványt is, hogy sikeresen elvégeztük a traktor ismereti tréninget.
Kimerülten szálltunk fel a buszra, de már nem párosítatlanul helyezkedtünk el. :)
Budapesten részt vettünk egy tűz- és balesetvédelmi előadáson, ebédeltünk egy finomat, majd mindenki rengeteg új élménnyel és várakozásokkal telien távozott, mi is lesz vele azon az egy héten az ő gazdájánál.
Köszönjük ezt a felejthetetlen napot, a tökéletes szervezést, a jó programokat !!!
