2014

5. Nap - A kihivás

A mai nap nagyon fárasztó volt. Reggel keltem korán, hogy segítsek az istállóban a tehenek körül. 8 ora felé megjött a sajtó és a tv. Kérdezték ki vagyok mi vagyok, honnan jöttem miért jöttem. Szépen sorjában megválaszoltam a kérdéseket, és bemutatót is tartottam mi mindent tanultam a héten. Javarészt a fejéssel kapcsolatosan úgy mint gépi és kézi fejés. A riporterek kíváncsiak voltak, hogy is megy itt minden, hogyan kerül a tehéntől a tej az asztalra. Fejés végeztével vártuk Mikit aki a tejet elviszi, ő jön a tehér a tartájos autóval.

VI.

Utolsó reggelre is maradt még egy reggelikészítés, még egy kis mosatlan.

V.

Nyugodtabb vot a nap.

Ilyen lehet egy szabad nap a Tündérilonában: az előző és aznapi mosogatnivaló felszámolása, reggeli, ebéd készítés, és ismét krumplipucolás.
Ez utóbbiért már puszit is kaptam a gazdámtól. Kriszta, Zsófi fel-fel tűntek segíteni, szórakoztatni.
Nem várt régi barátok jöttek a családhoz, nagyon jó hangulat lett estére.

IV.

Ma visszafelé írom a mesét.
"-Héj, Fehérember, fél egy van!

-Jó megfigyelés, Ember." - A megfáradt hang ismét cinikusan kommentálja az urát az este végén. A vendégek épp elmentek.
Csillag hullik, s a göncöl a nagy fa tetjébe ér. A zenészek is kezetráznak, s mennek haza.

III.

 

Megszedtük a vinettát délelőtt, megint szekérrel mentünk, most még a vendégek is felfértek.

 

Ahogy megyünk, egyszercsak látom, hogy Tubi a fa tetjéről dobálja le nekünk az almát. "Egyenek a franciák is, a kicsi fiú is."
Jött egy kaszával a fa tulajdonosa, a szekéren ülőkkel csak nevettünk.

II.

Másnap már a munka várt.

 

I.

Tündérilona, pálinka, hússütés, bor, vacsora, tánc, ének a Nyárádmentén. Kezdetnek nem rossz.

Isten tartson, Székelyhon! (2014.08.02. Szombat)

Reggel Nyárádszeredáról iskolabusz vitt minket a vásárhelyi vasútállomásra. Néhányunk még aznaposan, mindenki fáradtan, szoruló szívvel ölelte meg Fogadó gazdáját. Marosvásárhely felé a Legelő irányában vitt utunk, ismerős domb(jaim) utolsónak rám kacsintottak.

Lelkiekben búcsúzásra készülünk (2014.08.01. Péntek)

Munka tekintetében e nap hanyagolható volt. Jóformán csak a bocikat itattam (hajnalban, búcsúztatóul született egy újabb bikaborjú). Fejés ideje alatt össze kellett pakolnom, elköszöntem a Legelőtől. Gyuri bácsi a tejjel együtt engem is bevitt a Gazdaságba. Délelőtt Gazdasszonyomnak segítettem a konyhában, sok hasznos dolgot, ételváltozatot próbáltam elraktározni a fejembe.

4. Nap -kitekintő

Mai nap reggel 6:30-kor már kinn voltam az istállóban, ugyanis mit este megbeszéltem az emberekkel, rám fér a fejési gyakorlat. Én esküszöm mindent beleadtam a fejésbe de azt hiszem ez nem egy hetes projekt, higy én ebbe beletanuljak. A kisujjam minduntalan útban volt. Mindig sikerült oda keverednia ahonnan a tej jön s akkor fröcsögött szét a nedü. Kicsivel később mikor már tej kilómétereket éreztem a kezemben, kipróbálhattam a fejőgépet is feltenni. Na ez is szintén egy bűvészmutatvány. Nem elég hogy felteszi az ember lánya, itt nyomni kell amott tartani, aztan még lehet hogy le is esik.

3. Nap (kedd)

Ma reggel izgatottan keltem fel, mert tudtam, hogy ha lesz idő kicsit felnézünk a közeli hegyre. Délelőtt a marháknál segédkeztem, majd Aranka néninek segítettem borsót fejteni. Több dologra is fény derült a délelőtt folyamán. Például, hogy mi az a siló. Na én biztos, hogy nem erre gondoltam mikor ezt a szót hallottam. (siló: kukorica teljes egészében ledarálva, szárastól levelestől, amit azután viszonylag levegőtől elzárva kell tartani hogy ne rohadjon meg...érdekes a szaga) Az is kiderült higy ezt csak a tehén hajlandó megenni.

2. Nap -a tényleges első (hétfő)

A mai nap az aratásé és a kaszálásé, mint reggel megtudtam. Nem kellett korán kelnem csak 7:30-kor csörgött az órám. Azután bőséges reggeli, majd 10 körül indultunk ki a földre ahol vártuk Tóni bácsi érkezését. Tóni bácsi elfoglalt egyén, sokfelé arat. 2 óra várakozás után meg is érkezett. Zoltán megbeszélte Tóni bácsival hogy egy kicsit had üljek fel a gépre. Majd egyszer csak felállt és atadta a helyét, no hogy akkor próbáljam ki milyen aratni. Meglehetősen nagy precíziót igényel a sor tartása, hogy ne maradjon ki semmi. És így a sor végére túl voltam életem első aratásán.

1. Nap-megérkezés (vasárnap)

2014. augusztus 2-án délután megérkeztem Budapest Keleti pályaudvarára. Kis keresgélés után megtaláltam a csoport egy részet. Miután mindenki megérkezett csomagjainkat a nyakunkba kapva elindultunk hogy megkeressük vonatunkat amin nemsokára 15 óra utazás vár ránk. (Természetesen a legtávolabbi vágányon volt.) Az időjárás "kellemes" 30-35 fok, a levegő nem mozdul. Végre megtalaljuk a helyünk, felszenvedjük a csomagunk, amikor is közli a kalauz hogy száljunk le , mert kicserélik a vagont, mivel nem működik a légkondi. Ekkor már mindenkiről patakokban folyt a víz. Leszállunk.

Állatos, gépes (2014.07.31. Csütörtök)

Csütörtökömet végig kint töltöttem a Legelő körül. Fejés után a kutyákkal játszottam. Mikor a borjú, s mi is megreggeliztünk, kihajtottuk a marhákat egy fásabb legelőre.

Elvarázsolt utakon (2014.07.30. Szerda)

A napomat ebédig kint töltöttem a Legelőn. Fejés után egy messzebbi rétre hajtottuk a marhákat. Hárman tereltük a csordát (plusz 2 kutya), az autóúton is zökkenőmentesen átértünk. Dél körül árnyékba irányítottuk az állatokat, pihenjenek.

Kicsi világ, teljes világ (2014.07.29. Kedd)

Kedd reggeltől beálltam fejni. A teheneket itt is géppel fejik (a kiskérődzőket még nem), ami számomra nem volt ismeretlen, mégis újra bele kellett jönnöm a menetébe. Az állatgondozóktól tanultam is egy trükköt, amivel az elbújt tejet elő lehet varázsolni a tőgyből (itt nem a masszírozásra gondolok, bár azt is alkalmaztuk).

Legelőtől az asztalig (2014.07.28. Hétfő)

"Ki éjjel legény, legyen nappal is!" fogadalmat téve, keltem 5-kor. Nem ismerve a teheneket (nehogy megijesszem őket), gondoltam, a fejőházba hátulról megyek be. Még sötét volt, új is voltam a Legelőn, hirtelen 5 kutya jelezte, hogy nemkívánatos vagyok a portán. Szerencsére János (állatgondozó) a közelben volt, segítségemre sietett. Az első "akadályon" átkelve egy újszülött borjú fogadott.

Erdélyország sok szép vize (2014.07.27. Kiút)

Az első néhány óra izgalmakban teli volt. Kezdődött a dupla helyjegy váltással, folytatódott a felsővezeték-szakadással. Anita minden lehetséges követ megmozgatott, Püspökladányban bevárt minket a Hargita IC. Átszálláskor a csapat már teljes volt, a határt átlépve együtt ámultunk a hirtelen megváltozott tájon. Noha az út több, mint 12 órás volt, hamar elrepült.

Felkészítő nap (2014.06.06.)

Kecskeméti lévén, Gálos Annával könnyű dolgunk volt eltalálni a Hegedűs Tanyára. Szinte elsőként érkeztünk, bőven volt időnk szétnézni, az állatokat megsimogatni. Kicsit izgultunk is, milyen lesz a csapat, hányan gyűlünk össze?

Nyárádmentén hagytam a szívem.......

Nyárád-mentén Jobbágyfalván hagytam a szíven egy kis részét, és megtaláltam lelkem egészét.