2014

A medvekergetők

Tegnap késő este, vacsora után hangos kutyaugatásra lettünk figyelmesek. Tibor, a fogadógazda hívott, hogy menjünk bátorítani a kutyákat a medvekergetésben. Bevetettük magunkat, nekiindultunk a hegytetőnek, futottunk az ugatás után. Én magamtól biztos nem mertem volna egy tapodtat sem menni, de Tibor biztatott, hogy ne féljek. Fent lámpával láttuk a medvét, ahogy menekül az erdőbe.

Remorkára fel!

Reggel hatkor keltem. Csatlakoztam a juhfejő csapathoz, ahol kezdő leckeként meg kellett fogni a juh tőgyét. Eleinte sokszor elrohant az állat, legfeljebb a lába után kapva tudtam visszatartani. A két órás fejés végére maradt még bőven gyakorolnivaló, mielőtt egy önálló fejést rámbíznának.

Érkezés a Szávuly tanyára

Hosszú vonatozás után, szívélyes fogadtatásban volt részünk. A Tündér Ilona fogadóban megismerkedhettem fogadógazdáimmal, Zoltán bácsival és fiával Tiborral. Beszélgetés, mulatozás után késő estére értünk haza a tanyára, ahol kolomphang várt minket. Minden nagyon szép, jó a levegő. Várom, hogy holnap belevethessem magam a munkába!

Almás(i) pillanatok...

Az első bejegyzésem után kb. 4 órával már úton voltunk kilencen, hogy részt vegyünk az egy hetes székelyföldi vidék kalandon.

Székely kalandom záró napjai

Korai telefon: "Öt berbécset az éjjel megfeszített a medve!" Mármint kost. A juhnyájból. Megyünk az esztenára. Izgi. Előtte azért lovat ganézunk, na nehogy már ne! Hosszú az út odáig. Székely viccek odafelé. Párat értek.

 

Székely kalandom második felvonása

Oké, ebből a csűrben alvásból nem csinálunk rendszert. Bár lehet, ha 10 perccel többet töltünk el a széna gyúrásával lefekvés előtt (mert a szénataposást, egyengetést errefelé gyúrásnak hívják), akkor nem 40 fokos szögben kell aludnunk, és nem lett volna olyan, mintha állva próbálnánk elaludni. Eredmény: rádióinterjú reggel, zombimódban.

 

Takarás, quad és Ladewagen

A vasárnapi eseményeket, főként a nyitó bulit és az azt követő falunapi kiruccanást, akár úgy is hívhatnám, hogy „egy nehéz nap éjszakája”, és ez még csak az első nap volt.:) A hétfői korán kelés nem volt éppen zökkenőmentes, de végül összeszedtem magam, és izgatottan vártam a heti menetrend átbeszélését.

Első napunk Felcsíkban

A vasárnap reggeli érkezést követően fokozott tempóban hagytuk el a pályaudvart fogadó gazdámmal, Árpival. Árpit már ismertem tavalyról, hiszen akkor is volt kalandora, Matyi személyében, aki jórészt az esztenán töltötte ideje nagy részét, és próbálta elsajátítani a pásztorkodás alapjait.

Miért is jó fóliasátorban termeszteni?

És akkor már fóliasátor vagy üvegház, és mi a különbség közöttük? És hogy működik a talajmentes növénytermesztés? És a biológiai növényvédelem tényleg hatékonyan működik?

Folytatása következett...:)

Abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyok, hogy folytathatom az elmúlt nyáron megkezdett blogomat!!!:) Tavaly azzal zártam soraim, hogy remélem csak beláthatóan rövid időre kell nélkülöznöm Székelyföldet! Akkor még nem is reméltem, hogy ez az idő csak 1 évet fog jelenteni, ahogy arra sem számítottam, hogy legalább olyan jól fogom érezni magam, mint tavaly!

Búcsú a vidéktől

A Kecskeméten eltöltött napok során rengeteg élményben volt részem. A munkások barátként, a fogadó gazdám és családja szinte családtagként kezelt. Rengeteg kérdésre kaptam választ a mezőgazdasággal és a vidéki élettel kapcsolatban. Az 5 nap alatt részem volt rengeteg örömteli pillanatban, ugyanakkor sok mindennek megtapasztaltam az árnyoldalát is.

Napról napra közelebb…

Szerda reggel van, elérkeztünk a hét második feléhez. Reggeli közben már nem azon gondolkozom, hogy mennyire fáradtan ébredtem. Hálásán rágcsálom a kiflim sarkát, hiszen az itt eltöltött napok ráébresztettek, hogy mennyi kitartó, áldozatos munka eredménye ez a mindössze 15ft-os kifli… Na de az állatokat sem szabad megvárakoztatni.

Ma pásztor leszek...

   Ez előttem álló nap során megtanulom milyen is a pásztorok élete. Hajnali ébredés, kávé de a reggelire hiába vártam, fontosabbak az állatok.

100 tehén naponta kétszer...

   Harmadik nap reggele, kávé, reggeli és az elmaradhatatlan pálinka. Már tanultam az előző nap eseményeiből, jól bereggelizem, ki tudja milyen ujjabb "csodát" mutatnak ma nekem.

Valóra vált álom, avagy erdélyi kalandjaim Kobátfalván

Nem turistaként vágytam Erdélybe. Elképzelt tájakat, illatokat és érzéseket kergettem magamban már évek óta. S most sikerült élményekkel párosítanom azokat. Egy álom volt – vagy talán az is marad? –, amelyből felébredve mesélek most kaladjaimról.

 

Második napom Székelyföldön

A második nap teljes egészében magán viselte az előzőnap "Welcome garden party-ján" megélt élmények hatását.
Korai ébredés, kávé és a tudat hogy a mai napot "szénakészítéssel" töltjük. A lekaszált szénát bebálázzuk és eltesszük télre.

A Székely kalandom első része

Vonatra fel, vonatról le, vonatra fel. Késés. Elszórva cirka 3 óra alvás. 800 km vonatozás az éjszakában. Harsányan vigadó spanyol diákcsoport. MÁV "komfort"... Megérkeztünk.

Egyszer már jártam erre, azóta biztos vagyok benne, hogy ha léteznek tündérek, itt élnek: Tündérország.

 

A kaland második fele és a tanulságok

Régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, lassan egy hónap telt el a Vidék kalandom óta. A szerdai napnál hagytam abba az írást. Ezen a napon is a délutáni piacra való felkészülés töltötte ki a nap nagy részét. A délelőtti répa és zöldségszedés után megérkeztek Anitáék az Agryától, hogy leforgassák velünk a szokásos kisfilmet.

Indul a Kaland...

Indul a Kaland!

 

5. nap (ami valójában a hatodik) - Záró gondolat

Augusztus 15. A Miskolcról Budapestre tartó vonaton ülök. Ismét tömeg, de most nem voltam elég gyors a jegyvétellel, ezért már csak az első osztályon van hely. Nem baj, legalább itt még konnektor is van és meg tudom írni az utolsó bejegyzést.