Tegnap késő este, vacsora után hangos kutyaugatásra lettünk figyelmesek. Tibor, a fogadógazda hívott, hogy menjünk bátorítani a kutyákat a medvekergetésben. Bevetettük magunkat, nekiindultunk a hegytetőnek, futottunk az ugatás után. Én magamtól biztos nem mertem volna egy tapodtat sem menni, de Tibor biztatott, hogy ne féljek. Fent lámpával láttuk a medvét, ahogy menekül az erdőbe. A kutyák nagyon tudták a dolgukat, elhajtották a háztól a vadat. Délelőtt kecskét vágtunk, én fogtam a hátsó lábát! Aztán traktorral kaszáltunk. Ebédre megkóstoltuk a kecskét, szegény kecske... Viszont nagyon ízletes volt. A délután újrafejtük a juhokat. Jelentős haladást értem el: már sikerült rendesen megfogni a tőgyét, nem tudott elugrani tőlem, sőt összesen a két óra fejést követően majd három deci tej gyűlt össze a vödörbe. Maradt még gyakorolni való! A fejést követően, naplementére felmentünk a hegytetőre medvelesre. Négy medvét láttam, szerencsére tisztes távolságból, a völgyben és a szomszéd dombon. Kettő nagy mackó verekedett, a harmadik békésen törte a szilvafák ágát.
