A feladat ugyanaz, mint az eddigiek. Az az egy tartja bennem a lelket ebben a vad melegben, hogy imádom a csapatot, akikkel együtt dolgozom. Végtelen sok történetet meséltek, benne lettem a mindennapjaikban, és ezért végtelenül hálás vagyok.
A vidéki élet és a mezőgazdasághoz kötődő életforma igazi lenyomata azoknak az embereknek a meséje, akikkel együtt dolgozom. Tudom, hogy nélkülük közel sem lett volna ennyire izgalmas és élményekkel teli ez a pár nap. Ha ők nincsenek, nem fogadnak be és mesélnek nekem az életükről, ennek a munkának a nehézségeiről, akkor öt nap alatt csak megsejtem, de nem tudatosítom, hogy naponta ebben élni nehéz… És igen. Nem mindenki lenne képes rá. Az együtt töltött idő helyezte egészen új megvilágításba azt a sokat hallott közhelyet, hogy „légy hálás azért, akik megtermelik és leszedik neked az élelmiszeredet”. Ha nem látod és nem csinálod, ennek a nehézségeit, az időjárás, a természet szépségét és szeszélyét egy irodában ülve sosem érzed át igazán.
Az egyik legnagyobb ajándék, amit a programtól kaptam annak a felismerése: mindannyian emberek vagyunk, akiknek feladata van a világban. És ha már bor-relációjában élem át a napokat, akkor erre vonatkoztatva úgy mondanám, hogy változik az ember hozzáállása úgy is, ha ezek után megkóstol egy palack bort. Mert innentől kezdve nemcsak a savgerinc, a test, a tannin, az illat kerül értékelésre, hanem a palackban "benn élő" munka is. Itt nyeri értelmét az az alkotó folyamat, ami elkezdődik a szőlő születésétől .. és sok-sok ember munkáját dicséri, míg el nem jutunk a legszebb, végső produktumig.
A mai nap ad lehetőséget arra is, hogy a pincében hódoljak ennek a nagyrabecsült végső produktumnak. Ebéd után ugyanis megmenekülök az égő derekammal együtt és a hűvös pincébe indulok palackozni és kicsit kiélni a csicsergő, városi lánynak való hajlamaimat: ma jönnek interjút és bemutatkozó filmet is készíteni az a programról. Csodásan érzem magam. Beszélgetek a borásszal, mesélek, és közben tudatosul bennem, hogy rajongok az elmúlt napokért, és már most sajnálom, hogy holnap mindennek vége szakad...
Imádom a pincét. A hangulat, az illat, a hordók, a borok kóstolása… bár most sokkal hálásabb vagyok azért, hogy itt végre hűvös van... :-)
