Blogok

A reggeli felkelés meglepően jól sikerült. A fejés rendben lezajlott, majd ezután végre megkóstolhattam reggelire életem első puliszkáját. Rengeteg könyvet olvastam, ahol az erdélyi pásztorok életéről volt szó. Nekik egy alapétel a puliszka. És most a tányéromon vigyorgott, majd életre szóló barátságot kötöttünk.

Szerencsére reggel nem kellett „korán” kelni (8 óra, ami helyi idő szerint 7) és sikerült kipihenni magam előre is. (és a celebek által sűrűn emlegetett jetlag-et is sikeresen kihevertem; ennyi médiaszemélyiség között már-már én is annak érzem magam így feljogosítva magam ilyen közhelyek puffogtatására).

Mivel is kezdjem a blogomat? Stílusosan, egy verssel:

Reményik Sándor: Atlantisz harangoz 

Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország,
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely faluk hangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ottfenn förgeteges éjben:
Erdély harangoz, harangoz a mélyben.

Ez a nap is kímélően kezdődött, Gabinak dolga volt a Közbirtokosságon (pályázatok ellenőrzése), s ebben nemigen tudtam volna hasznára lenni, úgyhogy békés reggeli. Visszautasítottam a reggeli pálinkát, remélem, hogy nem bántottam meg ezzel senkit... legalábbis nem nagyon.

Ma reggel a tegnapinál jóval korábban, már 6 órakor keltem, s szántam egy kis időt a blog vázlatának bővítésére. Marika a kedvenc reggelimet, szalonnás – kolbászos rántottát készített nekem, ami előtt persze most sem maradhatott el a kupica pálinka. Itten jóféle pálinka van ám, Szatmári Szilva, aztán ebből csak kupicával adnak, nem decivel… amiért roppant hálás vagyok.

Az első nap egy kicsit lassan indult, az előző napi tivornyázás után Gabi azt mondta, hogy elég fél 9 környékén felkelni, s utána indulni. Neki hamarabb akadt dolga,fél 9 környékén itt már mindenki végzi a maga feladatát, majd utána jönnek reggelizni.

A vonat kb. reggel fél nyolcra érkezett meg a csíkszeredai állomásra, ahol már vártak minket a gazdák, velük együtt megjelent néhány fotós a helyi sajtótól. Bemutatkoztunk egymásnak, név alapján hamar megtaláltuk, hogy mely kalandor melyik fogadó gazdához kerül. Haschi András köszöntött bennünket, majd indultunk is a szállásra, ki – ki a maga gazdájával együtt.