Mivel is kezdjem a blogomat? Stílusosan, egy verssel:
Reményik Sándor: Atlantisz harangoz
Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország,
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely faluk hangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ottfenn förgeteges éjben:
Erdély harangoz, harangoz a mélyben.
2013.07.20: találkozó a Keletinél. Szerencsésebbnek mondhatjuk magunkat abból a szempontból a magyarországi kalandoroknál, hogy mi közösen vágtunk neki a székelyföldi kalandnak. Igaz várt ránk egy közel 15 órás vonatozás. Mikor megérkeztem nem volt nehéz kiszúrni a kis csoportot, hisz páran túrabottal és szalmakalappal tuningolták fel magukat. 2 fülkében utaztunk. Akik egy kocsiban utaztak alaposan megismerhették egymást. Nekem kezdetben a nevek jelentettek kihívást, de sikeresen vettem az akadályokat :) Miután a határon is átkeltünk a hosszú beszélgetések után kb. éjfélre már mindenki kidőlt. Kicsit kényelmetlen volt az alvás, de hála Anitáéknak amekkora kedvezménnyel utaztunk, ezért szerintem mindenki szívesen bevállalta ezt.
Egy nagyobb népvándorlásra ébredhettünk fel kollektívan Kolozsvárnál. Következő, amire emlékszem hogy hajnalodik. Kinyitom a szemem és lám hegyes-völgyes vidék rohan az ablakunk előtt. Még egy kis zötykölődés és meg is érkeztünk Csíkszeredára. A vonatról lelépve már most, egy farkasfalkát is megszégyenítő ügyességgel megrohantak és körülvettek minket a fotósok, akik ha jól sejtem a 10 nap alatt végig az árnyékunkban lesznek.
Miután mindenki megtalálta a gazdáját a kicsit csípős csíki hajnalon elbúcsúztunk egymástól a délutáni közös partin viszontlátás reményében, amit Csíkmadarason az egyik ottani gazda (egy másik Levente) birtokán rendeztek meg a mi tiszteletünkre.
Én személy szerint kivételes helyzetben vagyok, mivel nekem 3 gazdám is van. (Tibi, Csabi, Levente). Történt ugyanis, hogy ez a három derék ember, mint Bolygókapitány egyesítették erejüket és közösen tehenészkednek. Mindhárman Csíkszenttamáson laknak.
Ezen a reggelen Tibivel és Csabival volt szerencsém megismerkedni. Már első benyomásra szimpatikus embereknek tűntek, ami utólag be is bizonyosodott . Csabinál szállásoltak el engem. Családja hihetetlen kedves, nézték minden kívánságomat. (Marika, Bogi és Bori innen is üdv nektek). Bármilyen témában végeláthatatlan beszélgetésbe lehet bonyolódni velük. Már most érzem, hogy ez a 10 nap nevetségesen kevés lesz mindent megismerni, megtapasztalni és kipróbálni. De (mint Bear Gryllestől tudjuk) nincs lehetetlen alapon belevágtam, és elkezdődött az igazi székelyföldi kalandozás.
Kis akklimatizálódás és a házi gazdaság megtekintése után irány Csíkmadaras. Itt az elmaradhatatlan bemutatkozás gazdák-kalandorok, programszervezők és az elmaradhatatlan interjúk a média felé. Bográcsozás és iszogatás (csíki sör természetesen és pálinka) társaságában kellemes hangulatban telt az délután és az este. Előkerültek az elmaradhatatlan székely viccek a gazdák tolmácsolásában, sztorizások. A szókincsünk is bővült pár terminus technicussal. Minden kalandor kapott egy székely-magyar szótárt is ezzel is elősegítve az életben maradásunkat. A már előbb említett Baer Grylles sem mert volna belevágni ebbe a kalandba e könyv és egy svájci bicska nélkül. Na jó, kicsit túloztam, ugyanis bőven lehet érteni őket, de tény, hogy jó pár, a pesti fülnek szokatlan kifejezéssel fűszerezik meg amúgy sem hétköznapi mondandójukat. Erre most rá is játszottak és kiderült érik a székely-magyar szótár externed edition kiadása is.
Ezen estén is (újra)megsemmisült bennem a székely szűkszavúság mítosza és egyre jobban gyanússá vált, hogy ők minket csak alibinek használnak annak érdekében, hogy összegyűljenek és egy hatalmasat beszélgessenek, mulassanak. (igyanak) Mindenki azon volt mindezt együttvéve, hogy mi kalandorok minél jobban érezzük magunkat, oldódjunk fel és vegyük át a helyi életérzést. Ami milyen is egy este benyomásai után? Határtalan jókedv, mókázás (a nehéz helyzeteken is így lendülnek túl) és számomra még sehol sem tapasztalt ilyen mérvű összetartás. Példaként szolgál mindenkinek. De mielőtt itt filozófiai mélységekbe merülnék el is köszönök, mert bizony holnap már egy kemény és dolgos munkanap vár rám.
