Azzal kell kezdenem, hogy jómagam egy gyakorlott "kásztingoló" vagyok. Az AGRYA-ban a mostani irodai csapat kialakítása majdnem egy évig tartott és kb. három havonta kellett meghallgatni a jövő-menő embereket, míg megtaláltuk az "igaziakat".
Aztán meg az AGRYA által szervezett szakmai utakra mindig pályázaton keresztül választjuk ki a résztvevőket, nehogy mellé nyúljunk. Egy nehéz személyiségű résztvevő ugyanis gyakorlatilag szét tud verni egy 12-16 fős csoportot, ha össze vannak zárva 4-5 napra. Így tétje volt a meghallgatásoknak. A munka nagyságát talán mutatja, hogy 2009 ősze és 2010 tavasza között több mint 200 ember utazott ki az AGRYA szervezésében külföldre és ennek kb. fele volt pályázatos résztvevő. Így én tudtam, hogy "agyhalál" lesz végig hallgatni azt a kb. 70 résztvevőt, aki az előszűrésen már átment. No de térjünk át az élményekre.
Én személy szerint nagyon vártam a meghallgatásokat, mert nálam egy fél generációval fiatalabbakról tudtam így élményeket, tapasztalatot szerezni, kapni. Vannak ugyan érintkezési felületek az életemben ezzel a generációval, de inkább a faluban, vidéken élő fiatalokkal. Így különösen érdekes volt számomra a városban élők motivációit, világlátását megérezni, mert megérteni ennyiből nem nagyon lehetett. Fontosak számunkra ezek tapasztalatok, mert az AGRYA vezetésében kialakult vélemény szerint egy agár szervezetnek nem szabad bezárkózni a szakmai közegbe, hiszen a mezőgazdasági termékek fogyasztói nemcsak az agráriumból kerülnek ki. akikkel igazán meg kell ismertetni a mezőgazdasági termelésünk realitásait, értékeit az nem a szakmai közeg, hanem a fogyasztó. Ráadásul a magyar gazda szervezetek hagyományosan „bénák” a külső kommunikációban. Azt hiszik, főleg az öregek, hogy mindenkinek a hektárok, a termésátlagok, meg a támogatások miatt síró-demonstráló gazdák a legfontosabbak. Pedig ez egy nagy tévedés. Az átlag polgárt ezek pont nem érdeklik. Viszont fontos számára a mezőgazdasági termék ára, minősége, biztonsága. Ez utóbbi talán különösen érdekes amióta a mindenek felett istenített biokajába több tucat embernek sikerült belehalni a Németországban. Pedig biót ugye azért fogyasztanak és vásárolnak drága pénzen emberek, mert nagyon hosszú idegig szeretnének élni és ehhez szerintük egyenes utat jelent a biotermék alapú étkezés. Most látom, hogy megint elkalandoztam egy kicsit, vissza a fő témához a meghallgatáshoz.
Tehát vannak jó élményeim, meg persze értek meglepetések is.
Egyértelműen jó élmény volt, hogy a jelentkezők szinte mindegyike nyitott és érdeklődő volt az vidéki élet és a mezőgazdasági termelés iránt. Az egy másik kérdés, hogy jellemzően nem voltak értékelhető tapasztalataik arról. Néhány nagymamát és vidéki rokont leszámítva a jelentkezőknek nem nagyon voltak személyes élményei arról, hogy mit is jelent manapság a „vidék”. Az is látható volt, hogy az információ hiányt nem töltik ki a közhely szerű megközelítések a gazdákról, nagy traktor, nagy támogatás, pirospozsgás bajszos emberek kaszálgatnak a mezőn, meg persze az elmaradhatatlan gumicsizma. Tehát a leginkább emlékezetes tapasztalatnak a nyitottság marad meg nekem.
Persze a mostani minta nem reprezentatív, így a tapasztalatok mindenképpen fenntartással kezelendők. Nem reprezentatív, mert kétkezi munkásunk egy fő volt, ő sem jött el, mert a meghallgatás idején már külföldön dolgozott. Egy jó hegesztő igazi kincs, főleg külföldön… Így maradtak az „agyoniskolázottak”, mert szinte mindenki vagy már elvégzett valamilyen felsőfokú képzést, vagy éppen oda jár. Nagyon vidám, színes a csapatot sikerült tehát összeválogatni.
Van a kiválasztottak között pszichológus, rögtön három is, szociológusból kettő, ugyanennyi építész. Két vegyészt is sikerült begyűjteni, van közgazdász is a szortimentben, meg mérnök több is. Ezzel meg is dőlt az az előfeltevésünk, hogy majd csak a „szőrtarisznyás” bölcsészeket érdekli a programunk, ebből a típusból van a kevesebb. Elnézést a bölcsészektől jelzőért, de ugye nemcsak a gazdákról vannak szterotíp elképzelések a társadalomban :)).
Tehát a csapat adott ahhoz, hogy a program valóban betöltse egyik legfőbb misszióját: különböző csoportokhoz tartozó fiatalok szemüvegén keresztül láttatni a mezőgazdaság mindennapjait, működését.
Lássuk a meglepetéseket, mert volt több is. Az egyik meglepetés akkor ért bennünket, amikor motivációkról kérdeztük a jelentkezőket. A panel válaszok között volt amin mosolyogtunk. A kedvencem az volt, hogy „szeretnék vidékre költözni és gazdálkodni és most majd gyűjtök tapasztalatokat ehhez”. Tapasztalatokkal biztosan gazdagabbak lesznek a kollégák, de ezek azért kevesek ahhoz, hogy valakiből felkészült gazda legyen. De a lényeg az optimizmus!
A másik, néhány jelentkező által emlegetett motiváció azonban elgondolkodtatott. E szerint olyan dolgokkal szeretnének foglalkozni, ami kézzel fogható, aminek valós értelmezhető értéke van, alkotni teremteni valami valódit és nem virtuálisat. Az egyik on-line marketinggel foglalkozó jelentkező fogalmazta meg ezt a leginkább plasztikusan. Azt mondta, hogy ha lekapcsolnák az Internetet, akkor nem maradna a munkájából semmi, minden menne a levesbe. És tényleg igaza van a világ ami körülvesz bennünket részben egy virtuális világ, Internet és a kereskedelmi tömegmédiák torz lenyomatai csak a való életnek.
A másik meglepetés az volt, hogy többen agár vagy vidéki témát dolgoznak fel az egyetemen vagy főiskolán szakdolgozatként vagy TDK dolgozatként. Úgy teszik ezt, hogy az adott témához kapcsolódóan semmiféle gyakorlati ismertük nincs. Ami ebben elgondolkodtatott, hogy az iskola hagyja a témaválasztást gyakorlati tapasztalat nélkül. Azt hiszem így születnek a szobatudósok. Persze a mi jelentkezőink nem tartoznak közéjük, mert láthatóan szeretnének tapasztalatokat szerezni, emiatt jelentkeztek a programra!
Most hirtelen ennyi reflexióként. De vannak még élményeim…
