Ez a bejegyzés régóta várat magára, de valahogy sehogy nem tudtam rá időt szakítani, pedig már több, mint egy hónap eltelt a felkészítő nap óta.
Most itt ülök a kanapé szélén 2 nappal az indulás előtt, a hangulat a tetőfokára hágott, tördelem az ujjaimat és azon gondolkozom mit pakoljak a szombati útra. Olvasgatom az utolsó emailt, amiben azt írják: "2-3 váltás ruha amiben dolgoztok és amit nem féltek összekoszolni". Vajon ez azt jelenti, hogy csak 2-3 napot dolgozunk majd az 5-ből? 2-3 váltás ruhát én 1 napra szoktam vinni... Az biztos, hogy magassarkút nem viszek... és mivel az ígéret az, hogy gumicsizmát majd ott adnak, azt is itthonhagyom, micsoda szerencse, úgysem tudtam volna hova tenni, a fél bőröndöt elfoglalja.
Ja de a felkészítő nap, igen, arról akartam írni.
Én elsősorban azért mentem, hogy megismerjem az embereket akik jelentkeztek, találkozzak a gazdákkal, na meg persze a kaland és kíváncsiság... végül sokkal viccesebb lett, mint amire számítottam.
Szóval szépen sorjában...
Első feladat: traktorozás! ...hát ez sima lesz, autót vezetni tudok, méghozzá jól, nehogy már egy ilyen lomha járgány kifogjon rajtam. Hát de... szóval én (a többiekkel ellentétben) ezt cseppet sem élveztem. Nagy, félelmetes, ráz, és alig értem el a pedált! Ha lehet a traktor mellett inkább csak pózolok, az legalább megy.
Közben megbeszéltük melyik szerkezetet hogyan erősítik a traktorra. Soha életemben nem láttam még ilyeneket, nem tűnt túl bonyolultnak, de azért senki ne bízza rám a vetést vagy aratást, oklevél ide vagy oda.
Második feladat: kukorica takarmány zsákokba lapátolása. Végre egy kis fizikai munka, tetszett. Egy kérdés maradt. Mi porzik ennyire? És aki ezt minden nap csinálja az miért nem tüdőbeteg? :)
Harmadik feladat: csirkeszar lapátolás talicskába... na itt álljunk meg egy pillanatra. Ez nagyon büdös. Sőt, összességében el kell mondanom a csirketrágya a legkiábrándítóbb szagú dolog, amivel valaha találkoztam. Mondjuk az eddigi tapasztaltaim szerint valahogy így állítanám sorba az állati eredetű trágyákat szag alapján: ló - tehén - disznó - csirke. Persze a csirke nyerte a bűzversenyt a lóé pedig kimondottan kellemes. Később meg is etettük őket, én ezt a 10 percet bocisimogatással töltöttem, így "sajnos" kimaradtam.
Negyedik feladat: tehén karám? ól? istálló? mégis hogy hívják azt ahol a tehén lakik? ...nem tudom. De ezt is ki kellett ganézni. Sajnos már csak annyi vasvilla volt, hogy a fiúk dolgozzanak. Nem baj, abban úgyis jobb vagyok, hogy a bocikat szeretgessem. Pláne miután megtudtam, hogy 1-1,5 éves koruk között vágóhídra kerülnek. Legszívesebben örökbefogadnék egyet, az ötödiken a teraszon pont el is férne. Tehenet amúgy sem nagyon láttam ilyen közelről eddig, gyönyörű szép állatok.
Ezután kellemes távolságból megismertük a gazdaság bikáját is, ahol részletesen beavattak minket az ő és a teljes háreme szexuális életébe. Nem egy monogám alkat, de legalább a teheneknek nincs sok problémájuk a párválasztással.
Összességében szenzációs jó napot töltöttünk Kecskeméten. Sosem jártam még ekkora gazdaságban ezelőtt, és nem is állítanám, hogy otthonosan mozogtam ebben a közegben. De legalább nem én voltam így vele egyedül. Amikor hazaindulás előtt megkerestem a WC-t szembejött az egyik kalandor lány. Megkérdeztem tőle, van-e WC papír. Mire azt válaszolta: - Igen van. De tudod, az a "kemény"!
Szóval tagadhatatlanul a városi kényelemhez vagyunk szokva. Ettől függetlenül még mindig lelkesen várom a kalandokat Tündérországban! Már csak kettőt kell aludni!
