Kedves Olvasó!
Az utolsó napon már nem is kellett olyan korán kelni, 6:30-kor tereltük ki a nyájat a legelőre (na, jó inkább már megszoktam, hogy korán kelek…).
Nagyon felemelő látvány ahogy a sok állat együtt mozog és békésen sétálgatnak, legelésznek.
Dél körül pedig búcsút vettem a gazdától, juhászoktól, kutyáktól, juhoktól, tájtól, traktortól, kaszától…
Balmazújvárosi élményeim beszámolójának végén, azért még néhány érdekességet elárulok.
Sosem hallottam még ezernél is több juhot bégetni, valami hihetetlen hangzavar támad mikor az elválasztott kisbárányok anyjukat keresve bégetnek és minden felnőttnél bepróbálkoznak, hogy hátha egy kis anyatejhez jutnak. Tényleg felejthetetlen élmény!
És azok a csodálatos naplementék… Ilyen valóban csak az Alföldön van.
De beszéljenek inkább a fotók (még, ha oly piciny méretben is látszanak…)!
Köszönöm Vrancsik Andrásnak és Szanka Pistinek a heti pátyolgatást, az élményeket, az oktatást, a finom ételeket! Sokszor fogtok még eszembe jutni!
