Kicsit elaludtam, de nagyon büszkén vettem észre, hogy én ébredtem elsőnek. Mire mindenki más felkelt, én már több képet is készítettem a szénakazal tetejéről. "Bendegúz" sűrű elnézéskérésekkel fogadott, amit nem a maga nevében tett. Azért kért bocsánatot, ha bármi olyat mondott volna nekem előző este mestere, ami engem sértett. Azt mondta: "ne haragudj az öregre, mert mán az ital beszélt belűle". Nemcsak, hogy nem haragudtam, de nagyon meg is hatott az a tisztelet és szeretet, amit érez tanítója iránt.
A napi rutin amúgy fél 8-ig ugyanaz volt, mint előző nap, annyi különbséggel, hogy bár fáradtan, de már életszerűbben mozogtam. Így legalább nem akadályoztam mások munkáját. Viszont meghallgathattam az öreg juhász történetét, aki annyira szereti és tiszteli a gazdáját, hogy máshol el sem tudja képzelni az életét. Nem tudok, és nem is merek belegondolni abba, mi lenne vele, ha arra kényszerülne, hogy egy városban egy gyárban dolgozzon. Adja az Élet, hogy ne így legyen!
Nyolc is elmúlt már, mikor Andrással útra keltünk, hogy átszelve a Hortobágy teljes területét, ellenőrizzük, hogy a különböző földeken az eső után hogy is áll helyzet. Láthatóan a kukoricának nagyon jót tett a 15-20 milliméternyi eső, viszont a bálázást nem folytathattuk, hiszen nedves volt még mind a széna, mind a szalma. Érdekes volt hallgatni, ahogy a szalma pattogó hangok kísérete mellett száradt a tarlón.
Mivel a földeken nem tudtunk dolgozni, a család tulajdonában levő baromfi neveldébe kötöttünk ki, ahol előkészítettük a terepet a hűtőberendezések felszereléséhez a jövő heti kánikula előtt. Ez nem volt olyan látványos munka, mint a juhászkodás, viszont annál több volt a haszna. Így nem fulladnak majd meg a csibék az istállókban.
Mivel a befogadó fiatal gazdám gyakorlatilag minden hulladékot hasznosít, így az elbontott hulladék vasak darabolása jutott ma rám. Ezekből készül majd a hűtőtelep tartókerete. Ezt azonban még megelőzte egy ebéd, ahol megtudtam: a hortobágyi húsos palacsintát rántva is készítik. Nagyon furcsa, de rendkívül finom.
Az ebédet követően, amint már említettem, daraboltunk. Jó sok vasat összeszedtünk a hulladékból, így felhasználásra is kerül ez a halom a baromfitelepen. Beesteledett, mire hazaértünk. Mivel a következő napom egy másik gazdaságban töltöm, így estére én készítettem vacsorát az ittlévőknek. Házi tojásból, újhagymából egy nagyszerű rántottát, amit az előzőnap készült metélőhagymás juhsajttal szolgáltam fel. Azt hiszem, mindenkinek jólesett a vacsora, amit most már a pihenés követ. Hiszen, ha előző nap fáradt voltam, akkor most már nem tudom, hogy mi vagyok.
