A hatalmas szembeszéllel folytatott harcom után begurultam Tiszadobra. Mifelénk elég rossz híre van a településnek- ezért is lepődtem meg, milyen kis takaros hely: az út mentén mindenhol valami gyönyörű, egzotikus piros virág nyílik (míg nálunk a legegyszerűbb kis virágok biztonságáért is meg kell küzdeni a köztereken), a villanykarók pedig népes gólyacsaládok fészkeitől roskadoznak. A helyiek gyanakodva néznek rám, előttem Roland kocsival, viszi a cuccaimat, és vezet a szálláshelyemre- a Nádas Fogadóba. Első ránézésre egy kis parasztház szépen felújítva, aztán belépünk a kapun, és kiderül, hogy ez egy hatalmas és nem mellesleg gyönyörű nádfedeles fogadó. Bedobjuk a táskáimat, és rohanunk a BOLTba, Roland venne nekem valami vacsinak meg másnapinak valót, de már fél 6 van, ilyenkor már itt a fű se nő. A BOLT zárva, marad a vegyesbolt, csupa kisbetűvel, ahol csak a meleg sör, a teszkósszalámi meg egy fél kilós kenyér volt elvihető állapotban- városi luxus: CSAK. Vissza a szállásra, még beszélgetünk kicsit Rolival a teraszon, aztán elsiet, még rengeteg dolga van, meg így is elég hosszú volt ez a nap. Megkaptam a kulcsokat, egy a szobához, egy a társalgóhoz és egy a kapuhoz. Mindenhez hozzáférek, senki más nincs most a szállóban. Mi is lehetne a terv a nap maradékára? Alvás, alig várom, hogy ágyban legyek. De mégis hajt a kíváncsiság, felfedezem tehát a helyet (persze csak egy kiadós zuhany után- a fürdőszoba elképesztő, annyira jó érzés volt lecsapatni magamról a sártengert, végre tisztának lenni. Jó ilyen kalandok során megtanulni, hogy a kis dolgokat is értékelni kell.)
Szóval a fogadó! Az épület első fele a társalgó, ami igazából egy nagy ebédlő, telis-tele a parasztromantikát idéző régiségekkel. Ez egyébként az egész helyet jellemzi. A pult mögött modern felszerelés, hátrébb nagy konyha- "kölcsönvettem" pár minivajat a hűtőből, elkészítettem a vacsim, majd bepakoltam a hűthető dolgokat.
Hátrébb találhatók a szobák, az enyém a 3. számú. Bent két ágy, egy nagyszekrény, tévé, kisasztal... Minden van. A fogadó középső része nyitott, itt egy indiánkenut és egy kajakot találtam, a holtágnál pedig pár csónak várja az itt nyaralókat, amik szintén a szálláshoz tartoznak. Mellette van a kemence, és sütögető alkalmatosságok, nagy izék. A falon találtam egy kovácsoltvasszives kulcsot, ez lett a személyes kedvencem. Aztán megint egy épületrész, nem tudom, mi lehet, zárva van- az utolsó ajtót viszont nyitva találom, egy lefelé vezető lépcső. Azt hiszem, leginkább a konferenciaterem kifejezés illene a helységre, amit lent találtam.
Nagyon fáradt voltam, de várt rám a feladat- rögzítenem kellett az élményeket Nektek. Leültem hát a kis asztal mellé a teraszra, a barack, a szendvics és a könyvek mellé. Gyorsan írtam és csúnyán- fáradtan. Fogmosás, fekvés, alvás. Vége az első napnak.
