Amikor készülődtünk a programra, főleg annak kommunikációjára Bognár Pisti tagtársunk, a Felügyelő Bizottságunk tagja felhívott, hogy tesztelni kellene a politikusokat, küldjünk nekik meghívót, lássuk már mi történik. Mivel a jó értelemben vett csibészség az AGRYA-tól soha nem állt messze, jó ötletnek tűnt az, amit Pista javasolt.
Mert gondoljuk csak végig, mit mondanak állandóan a politikusok, mint egy elromlott zenegép, ha a vidékről van szó. „Fontos a gazdák munkája, ők termelik meg nekünk az élelmiszert.” „Magyarország komoly agrár hagyományokkal rendelkezik, jók az adottságaink, ezt ki kell használni, támogatni kell a gazdákat.” „A fiatalokat helyben kell tartani, világos életpályákat kell eléjük vetíteni, a generáció-váltás kiemelt fontosságú kérdés.” Sorolhatnám még a politikusi „best of” mondatokat, de nem untatom ezzel a Kedves Olvasót, hiszen minden, a közélet iránt érdeklődő, tévét néző, újságot olvasó ember tudna még néhány gyöngyszemet idézni. Na, a lényeg az, hogy a politikus, legalábbis szóban nagyon szereti a vidéket, a vidéki embereket, a fiatalokat, a „jövőnk zálogait” meg aztán különösen. Ha lehetne ilyet csinálni, akkor minden gazdák és fiatalt egyszerre ölelnének a keblükre jó politikusaink, a szemük sarkában a meghatottságtól éppen fejlődő könnycsepp kíséretében. Ez után a lírai felütés után, lássuk, hogy mit tettünk, amikor hiperoptimistán nekiláttunk a cselekvésnek.
Legyűjtöttük az összes 35 év alatti országgyűlési képviselő hivatalos e-mail címét, a parlament.hu végződésűeket, a hivatalos parlamenti weboldalról. Azt feltételeztük, hogy azért vannak ott ezek az e-mail címek, hogy mi, A NÉP azon keresztül kapcsolatba tudjunk lépni a megválasztott képviselőinkkel. Amikor először megszámoltuk, akkor 53 ilyen képviselő volt, aztán rá egy hétre már csak 52, mert egy fő lemondott. Ezekre a hivatalos e-mail címekre kiküldtük a Vidék Kaland Programról szóló tájékoztatót azzal, hogy várjuk őket a jelentkezők között. Ezen túl amerre jártunk „hintettük az igét”, főleg a fiatalabb politikusoknak. A mormonok, meg az emvéjesek sírva fakadta volna gyönyörűségtől, ahogyan nyomultunk. Ezek után, mint egy pók hálója közepén vártuk, hogy melyik politikus sikerül behálózni, ki harap rá a csalira. Hogy könnyebb legyen a helyzetük a súlyos államügyek tárgyalása közepette, a levélben segítettünk is a gondolkodásban: leírtuk, hogy ezen a Programon keresztül egy neki nagyon fontos választói csoporttal –fiatalok és gazdák - lehet közvetlen kapcsolatba kerülni, az életét, mindennapjait jobban megismerni
.
És vártunk, és vártunk és még mindig vártunk. Eltelt jó két hét, és semmi nem történt, de egyszer csak hipp-hopp lett két érdeklődőnk. Hurrá, nem vesztettük el a képviseleti demokráciába vetett hitünket, a politikusoknak mégis fontosak vagyunk, mi, az egyszerű szavazók.
No de kik voltak a bátrak, akik közel merészkednek ehhez a tudvalevőleg nagy veszélyes lényhez, a szavazó polgárhoz?
Elsőbbség a nőké, így Szabó Rebekával (LMP) kell kezdenünk. Rebeka egy nagyon kedves, de tárgyilagos e-mailban tudatta velünk olthatatlan ismeret igényét az agrár világgal kapcsolatosan. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának tagjaként ez benne van a „munkaköri leírásában”. Az e-mail után két nappal már találkoztunk is a Képviselői Irodaházban és beszélgettünk a lehetőségekről. A találkozóra elvittem magammal Kesjár Kamillát, társelnök kollégámat, hogy lássa Rebeka, hogy nemcsak férfi gazdák vannak, hanem van közöttük néhány „vizuális cukorka” is. Mielőtt bárki is felháborodna ezen, az akár még szexistának is tekinthető jelzőn, hogy „vizuális cukorka” szeretném jelezni, hogy kopirájtolt a kifejezés, a jogtulajdonos maga Kesjár Kamilla. Ő találta ki ezt a nagyon találó jelzőt a csinos, fiatal lányokra. Úgyhogy harcos, női jogvédők hátrébb az agarakkal, nem szaladunk az ombudsmanhoz!
Rebekának megfelelő fogadó gazdát találni nem volt egyszerű. No nem a személyisége (kedves, szimpatikus asszony), hanem a pártja miatt. Az LMP imázsához ugyanis szorosan kapcsolódik a (méreg)zöld gondolatiság. Na a zöldeknél csak a jégesőt, a tavaszi fagyokat no meg a kifizető ügynökséget az MVH-t kedvelik kevésbé a gazdák.
De aztán végén találtunk egy bátor és toleráns fiatal gazdát, Madarász Gergőt a hajdúság széléről, aki „bevállalta” Rebekát. Rebeka így sínre is került.
A másik politikusunk L. Simon László, kertész-szőlész-borász-költő-író, a FIDESZ országgyűlési képviselője. Ő gyakorló gazdálkodó, és mint ilyen a fogadói oldalon jelezte az érdeklődését. Tehát ő fogad városi fiatalokat a gazdaságában egy hétre. Saját elmondása szerint kimondottan érdekli, hogy hogyan viszonyulnak a huszonéves városi értelmiségiek a mezőgazdasághoz és a fizikai munkához. Azt hiszem empátiában nem lesz hiány, hiszen Képviselő úr maga is bölcsészként végzett és csak utána lett kertész mérnök. Néhány verses kötettel a háta mögött biztosan megérti a hatalmas lelkű és elvágyódó bölcsészeket.
Megjegyzem, hogy pl. a székesfővárost képviselő fiatal fideszes képviselők közül is jöhetett volna egy-kettő, mint résztvevő. De hát mi azt tartjuk, hogy nem azon kell bánkódni aki otthon maradt, hanem annak kell örülni, aki eljött… És L. Simon László bekapcsolódott a Programba.
A Parlamentben maradt két párt, akit nem érintett meg ez a remek lehetőség. A szocialistákat én rögtön meg is védeném. De tényleg és őszintén. Egyrészről most éppen nem az ificsapatuk van bent a Házban, hanem inkább az öregfiúk. Másrészről azon csodálkoznék ha a „családi gazdaság” kifejezés hallatán, hiszen elsősorban róluk, a családi gazdákról szól ez a program, az izgatottságuk a tetőfokára hágna és ez fizikális elváltozásokban is jelentkezne. Így nem emelkedik meg ettől az adrenalin szintjük, nem önti el őket kellemes bizsergés és olthatatlan tenni akarás. Úgy viselkednek, ahogyan ez ebben a helyzetben tőlük elvárható és még egyszer mondom megérthetően elvárható, hiszen a szocalizációs mintájuk inkább a termelőszövetkezetekhez és a nagy cégekhez áll közelebb.
No de hol marad a Jobbik??!! Rájuk pont az ellenkezője igaz, mint amit a szocialistákról írtam. Szép számban vannak közöttük fiatalok. A kampányban kimondottan a vidéki bázisra építkeztek, a kampánynak egyik kulcs eleme volt a mezőgazdaság, a vidék felemelése. A szavazatok tömegét a vidéki, kisvárosi, falusi térségekből gyűjtötték be. Így csak csodálkozni tudok azon, hogy nem éltek a lehetőséggel. De hát a politikus olyan mint a csalfa szerető egy idő után más után néz…
Ps. Próbáltunk utána járni, hogy vajon miért nem kaptunk legalább visszajelzést a képviselőktől az e-mailre. Mert ugye megkapták, hiszen Rebeka arra reagált. Többen, a parlamenti munkát jobban ismerők közül azt mondták, hogy a parlament.hu végződésű, a nagyközönség számára elérhető e-mailokat nem ritkán a képviselő úrhölgyek/urak asszisztensei kezelik és így lehet, hogy az érintett nem is értesült a lehetőségről, az infó elakadt az asszisztensnél.
Úgyhogy kedves NÉP, lehet, hogy mindannyian egy-egy kérgesebb szívű asszisztenstől függünk, ha szeretnénk kapcsolatba lépni a honanyákkal-honatyákkal…
