Paprikaland (prológus és első lépések)

Bakó Dániel fiatal gazda paprika ültetvénye, Szentes

Talán magam sem voltam igazán tisztában azzal, hogy mire vállalkozom...

Azért volt egy halvány elképzelésem arról, hogy hogyan fognak eltelni a dolgos munkásnapok (keményen dolgozom a 40 °C fokban a fóliasátrakban, lelkesen palántázok, locsolom a növényeket, szedem az érett zöldséget, stb. ) de a valóság messze felülmúlt minden korábbi elképzelést.  Lehet erre készülni, testet, lelket trenírozni, de a legnagyobb lelkesedés mellett is szinte lehetetlen bírni azt a kemény és egy perc megállást sem engedő munkatempót, amit itt tapasztaltam. Őszintén, le a kalappal mindenki előtt, aki a mezőgazdaság bármely ágában tevékenykedik! Irigylésre méltó az a lelkesedés, kitartás és fegyelem, amivel a munkájukat végzik!!!

Gondolta volta bármelyikőtök - aki hozzám hasonlóan még csupán egy tapasztalatlan kertész palánta-, hogy szinte a teljes folyamat profin, gépek által irányított? Engem sokkolt a látvány… max Nyugat-Európában a hollandoknál, de nálunk?!

Bízom benne, hogy a többi résztvevőnek is hasonló jó élményekkel indul az egy hetes kalandtúrájuk, mint nekem.  Nem a szívatás a cél (tanulja csak meg a puhány pesti fiatal, milyen a mezőgazdasági munka!), tanítani akarnak. Minél többet megmutatni a mindennapjaikból, eredményeikből - hogyan lesz abból az aprócska magból egy gyönyörű zöld növény csurig bogyóval (termés, ahogy az itteniek hívják). Hihetetlen látvány, több hektáron zöld növények hosszú sora. Korábban örültem, amikor Bpesten csak fele ekkora paprikákat találtam a piacon…

Hajnali kelés - amikor még éppen elviselhető a klíma a fóliasátrak alatt-, tapasztalatcsere a környező gazdákkal, rövid interjú a helyi tévé riporterével, bogyószedés, tápoldat keverés, stb. nem kevés egy napi programnak.

Kíváncsi vagyok a hetemre. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget fogok tanulni magamról is…