Hétfőn reggel felkelés után rögtön egy igazi rohangálós feladatot kaptunk Marcival, a másik kalandorral, a tanya egyik fő munkaerejétől, Tamástól. Az elletőből össze kellett szedni négy malacot, majd föltuszkolni őket egy utánfutóra.
A röfik elkapása nem is olyan könnyű, mint hittem, küzdenek életük utolsó utazása ellen. A sérülések megúszása végett célszerű a fülüknél vagy a farkuknál lefogni őket, amíg a húzásra záródó drótkötéllel nem kerülnek pórázra a szájuknál fogva. Majd ezután némi séta és vonszolás következett az utánfutóig.
Miután ezzel a feladattal végeztünk mehettünk reggelizni. Gyorsan magunkévá tettük a finom rántottát, amit Kati, a fogadó gazdánk készített reggelire nekünk, és indultunk a következő állomásra, a Gazdóf család vágóhídjára.
A vágóhídon körübelül 20 disznó várt nem túl nagy örömmel minket. Beöltöztünk szép fehér ruhába, majd a három hentes megmutatta a vágóhídon végzett munkát. Ezután befogtak minket a feldolgozásba is. A sertések elkábítása, kivéreztetése, majd mosása-szőrtelenítése után a mi feladatunk a további, kézi szőrtelenítés, valamint a pörzsölés volt.
Miután ezekkel elkészültünk felsegítettük függőleges pozícióba a disznókat, hogy a hentesek könnyedén szétbonthassák őket. Miután elfogytak a perzselésre váró ügyfelek, segítettünk a szalonnát húsolni, ami azt jelenti, hogy a lefejtett szalonnán marad húst nagyon éles késekkel lefejtettük a lógó fél disznónyi szalonnákról.Ezután az összes árut bepakoltuk az előhütőbe.
Némi nem könnyű ebéd után Marcitól különváltak útjaim. Kati kivitt a gulyához, ami Tiszalúc határában legelészett.
A helyszínen a napon igencsak lebarnult Sanyi gulyás fogadott. 16 éves kora óta hasonló feladatot lát el, most negyvenes éveinek közepén jár. Nehéz munka az övé, bár az állatok melletti álldogálás, s azok terelgetése nem annak tűnik városi ember számára. Az igazság az, hogy a természeti viszonyok, a szél, a napsütés, a csapadék és a hőmérséklet hatásainak a hét mindnen napján ki van téve napfelkeltétől napnyugtáig, hiszen a gulyának ennie kell,
hogy jó húsmarha legyen a marhákból. Emellett Sanyi egy lakókocsiban lakik a gulya karámja mellett, amiben sem hálózati áram, sem vezetékes ivóvíz nincs, csupán egy aggregátor.
A gulyát délután kettőtől este nyolcig őriztem Sanyival és a három kutyájával. Ezek a kutyák igazi munkakutyák, mert bármikor megindulnak, ha a gulyás megfelelő hangjelet ad nekik. Egyből értik, hogy mi a feladat, merre kell hajtani az elkóborolt, lemaradt állatokat.
A legtöbb gond a magas fűben túl sokat pihenő, így legelészés közben mindig lemaradó borjakkal van. Állandóan szemmel kell tartani őket, mert a magas fűben nagyon el tudnak veszni, és olyankor a gulyának kell megkeresnie.
Este behajtottuk a karámhoz inni a gulyát, majd a kiadós itatás után még egy kicsit legeltettünk a karám környékén is, miellőtt végleg a pihenőhelyükre tereltük az állatokat.
Este a tanyán a vacsorát követően egyből ágybaestünk. A lakókocsi, ahol laktunk az istállók mellett áll. A tűző napon nagyon bemelegedett, így este 11 előtt nem tudtam jót pihenni, de utána mély álomba zuhantam, amíg be nem görcsölt mind a két combom a napi munka miatt. Ekkor jutott először eszembe, hogy puhány városi fiatal vagyok. :)
