Ez a reggel nem indult olyan korán, mivel véleményem szerint a csúcson kell abbahgyani, ezért én fel is hagytam a reggel 4 órai keléssel. A reggeli teendők után megijedtem, hogy halálra fogom unni magamat, de akkor jött Bandi és eloszlatta eme gondolataimat.
Mehettünk napos csibét telepíteni. Ez a mókás kis faladat abban merül ki, hogy napos csibéket telepítesz egy istállóba, ahol a csibéknek már be van állítva a megfelelő hőmérséklet és páratartalom, és te pedig cipeled a csibékkel teli ládákat. Egy ládába 80, illetve mint kiderült 90 Db kiscsibe található. Mivel a mezőgazdasági szférában dolgozó emberek is odafigyelnek az egészségükre, csak ők szeretik a kettő az egyben akciókat, ezért a csibehordással egybekötött szauna és gőzkabin terápián vehettünk részt.
A következő terápia légyirtással egybekötött aromaterápia volt. Egy külső élősködőkre is használt szerből csináltunk koktél és ezt egy permetképző gépbe töltöttük. Az elvárt hatás szerint a legyeknek tömegesen kellett volna hullaniuk, ami az első pillanatokban nem volt felfedezhető, de biztosítottak róla, hogy reggelre nyomuk se lesz. Bár én vitattam a szer hatékonyságát és inkább más okokra vezetném vissza a legyek pusztulását (halottaskocsi és egyesek pólójának aromája).
Belekóstolhattam a bálapakolás rejtelmeibe és az agrárjelbeszédbe is, a jelbeszédet még el kell sajátítanom, de én nagyon jókat nevettem Bandi mutogatásain. Igyekezett elmagyarázni, hogyan is kéne rakni a bálát, és hogy szeretik az agráros emberek a derékszögeket, de megvédtem magamat, hogy itt teljeséggel lehetetlen betartani a szabályokat, mivel nem férek el, Ő nem vitatkozott, jobbnak látta, ha inkább rám hagyja a dolgokat.
A kimerítő nap és a sok nevetés után, villámvacsora és egy kis debreceni tárlatvezetés. Köszönöm szépen a város bemutatást is.
