MALACKALAND

  Vasárnap délután két óra körül érkeztem meg a mindössze pár utcából álló Maglócára. Kocsival vittek, és út közben még viccelődtünk is, hogy biztos lesz medence és majd minden nap abban fürdőzök.                                                                             Mikor megérkeztünk a Horváth családhoz meglepve tapasztaltam, hogy valóban volt a hatalmas, gondozott kertben egy beépített medence.                                                                                     Megérkezésemkor fogadó gazdám Horváth Emőke édesapja várt, és saját szobát is rendelkezésemre bocsátott a hétre. Miután lepakoltam, a medence mellett beszélgettünk. Családtól kezdve hétköznapibb témákon át mindenről, és persze ami a leginkább érdekelt a gazdálkodásról. Megtudtam, hogy a család már generációk óta foglalkozik állattenyésztéssel, és milyen sok kemény munka gyümölcse, amit mára elértek vele. Később a család többi tagjával is megismerkedtem, mindenki nagyon kedvesen fogadott, mint harmadik kalandorukat, és bátorítottak, hogy érezzem magam otthon.                                                                                                                                              Másnap a család hatra ment a sertéstelepre, majd nyolckor visszajöttek és a közös reggeli után engem is kivittek. Minden reggel így zajlott, nem kellett hajnalban kelnem, azt mondták akkor dolgozom, amikor kedvem van. Megismerkedtem az ott dolgozókkal, akik szintén nagyon kedvesek voltak, mindent elmagyaráztak és minden kérdésemre választ kaptam tőlük. Arra is figyelemmel voltak, hogy most veszek részt életemben először állattenyésztő munkában. Elmesélték, hogy nekik is időbe telt mire hozzászoktak a szagokhoz, ami valóban még az utolsó nap is kellemetlen volt, pedig mindent szép tisztán tartottak.
Első feladatom során segítenem kellett a malacokat az elletőből a hizlaldába átvinni. Közéjük kellett bemennem, mire mind riadva futott el előlem. A menekülő malackákat kellett elkapnom a hátsó lábuknál fogva, majd a visítozó jószágot addig fogni, míg be nem oltották injekcióval. Már értettem miért féltek annyira minden egyes emberi mozdulatra. Számos, az ő hasznukat szolgáló, ám fájdalmas beavatkozás emléke kapcsolódhat az emberhez számukra. Etetéskor bezzeg nem félősek, mindenki tülekszik a benyúló etető irányába, ahogy az a kis videón látható. Az elletőben, a szemem láttára születtek meg a kismalacok, amik irreálisan kicsinek tűntek az anyamalachoz képest. Az újszülött kismalacokat először is egy fertőtlenítő porral teli lavórba tették és megszórták, ami a magzatmáz felszívódását is segíti a fertőtlenítés mellett.

Később a farkincájukat kisebbre vágták egy speciális eszközzel (lánggal működött, így az erek elzáródtak), annak érdekében, hogy később ne harapdálják egymásét. Majd levágtak a fogukból (ami a visítozások intenzitásából ítélve a legkellemetlenebb volt számukra), hogy az anyamalacot megóvják a sérülésektől a kismalacok szoptatása közben. Életük végéig por alapú táplálékot kapnak majd vízzel felhígítva, így a fogukra nem lesz szükség a későbbiekben. Sajnos néha az anyamalac is veszélyt jelenthet a kismalacokra, mivel sokszor előfordul, hogy az anyamalac agyonnyomja a kismalacot, mikor az elfekszik, vagy épp véletlen rálép és egy nagy seb keletkezik a kismalac hátán. Szegény malacok azt sem érthetik, miért választják el őket az anyjuktól, majd terelik egyik helyiségből a másikba, és biztos fura lehet nekik, amikor először találkoznak életükben a kinti levegővel, szabad éggel és napsütéssel. Őszinte leszek, az első nap kissé sokkoló volt főleg az, amikor láttam, hogy az anyamalacból kivették a méhlepényt vagy egy elakadt malacot, miközben az anyamalac fájdalmasan visított. Pedig sajnos ezt is meg kell csinálni, mind a kismalac, mind az anyamalac életének megóvása érdekében.                                                                                                                                                      Kedden egy kis levezetésként elmentünk Győrbe ventillátorokat venni a telepre, ami a légcserét is biztosítja. Ugyanis a malacok hűvösben jobb étvágyúak, és a betegségek, fertőzések is kevésbé terjednek. Szintén a hűvös levegőt biztosították a falba épített vízfüggönyök.  
 
Szerdán és csütörtökön hasonló feladatok voltak, mint hétfőn, bár érdemi segítséget csupán a malacok megfogásában, terelésében, etetésében és itatásában tudtam nyújtani.
A pénteki napom utazással telt el Maglóca-Székesfehérvár-Budapest-Kecskemét útvonalon.

MALAC TESTVÉRISÉG
Ha az egyik anyának sok malaca született, a másiknak kevés, elosztották az anyamalacok között arányosan. A kicsik viszont felismerték az idegen alomból érkező kismalacot és azok összeverekedtek.

Ahol ennyi kismalac születik, a legfigyelmesebb gondozás ellenére is bekövetkezhet az, hogy torzszülött, életképtelen kicsi jön világra. Ez a torz orrú malacka sajnos nem sokáig élhetett, mert nem volt képes szopni. Megható volt, ahogy a testvérkéi sorra vették körbe, és melengették a saját testükkel.
  

Hálás vagyok a Fogadó Gazdáimnak és az egész családnak, valamint a Vidék Kaland Programnak, hogy lehetőségem volt eltölteni néhány napot egy igazi gazdaságban. Sokat tapasztaltam, főként, hogy milyen kemény és felelősségteljes munka az állattartás. A nehézségek és kemény munka mellett viszont sok szép élményt is nyújt látni, ahogy egy kis állat megszületik és felnő.