"Ki éjjel legény, legyen nappal is!" fogadalmat téve, keltem 5-kor. Nem ismerve a teheneket (nehogy megijesszem őket), gondoltam, a fejőházba hátulról megyek be. Még sötét volt, új is voltam a Legelőn, hirtelen 5 kutya jelezte, hogy nemkívánatos vagyok a portán. Szerencsére János (állatgondozó) a közelben volt, segítségemre sietett. Az első "akadályon" átkelve egy újszülött borjú fogadott. Az ellésről pont lemaradtam, de az életre eszmélést, a száradást és az elő talpraállást végigkísértem.
A fejés végeztével Gazdám is megérkezett, a tejet elszállítottuk a Gazdaságba, ugyanis ott található Gyuri bácsiék tejfeldolgozó üzeme, ami lányáról, Gabrielláról kapta a nevét. Gazdasszonyom fenséges (és meglehetősen kiadós) reggelije után körbejártuk a tejüzemet. Elmagyarázták nekem, mi történik a tejjel, hogyan készül belőle sajt, tejföl, vaj, túró. Egyedüli melléktermék a tejsavó, mellyel a Gazdaságban 80-100 sertést hizlalnak, valamint a faluból, városból érkező gazdák nap mint nap vásárolják ugyancsak takarmányozásra.
A Gazdaságban egyébként található juh, baromfi (majorság), ló, kutya és a Legelőről nevelésre kerülő borjak is. A Gazdaság önellátó. A növénytermesztéshez, takarmány előállításhoz, állattartáshoz, és a tejfeldolgozáshoz minden gép és szaktudás rendelkezésre áll.
A tejüzemben töltött napom után ('hol a megrendelt árukat segítettem összeállítani, cimkézni) Gazdám visszavitt a Legelőre. Ő hazaszállította a tejet, engem pedig az állatgondozókra bízott. Esti programként körbejártuk a karámot (életemben nem láttam ekkorát!), megengedtük az itatókat, s mikor már csípett a hideg, olyan 11 felé visszatértünk az istállóhoz egy kis beszélgetésre, később alvásra.
