Hétfőn reggel Adrienn édesapja megmutatja, hogyan is kell egy kaptárt időtállóvá tenni. Lenolajazás, festés (most éppen) zöld olajfestékkel, majd újra festés. Jó kis munka, az első három napunk el is megy vele.
A kaptár részei közül a higiénikus alj a kedvencem (ezt a legnehezebb festeni), egy egyszerű aljhoz képest egy tálcaszerűség is belehelyezhető, amelyet egyszerűen ki lehet húzni és ezáltal takarítani a kaptárt, valamint a méhek legnagyobb kártevőjének, az öt napban sokat átkozott atkának lehullását is láthatjuk egy ilyen aljban.
Sajnos van, hogy gyógykezelésre szorul a kaptár, ennek eredményességét is nyomon követhetjük, ha higiénikus aljat használunk.
Ami nagyon szimpatikus, hogy az általam megszokott, horrornak tartott 6 óra helyett 8-9 felé elég felkelnünk, cserébe gyakorlatilag festünk, ameddig látunk, Szandival nagyon jól elvagyunk.
A kaja mennyei, a fizikai munka mellett is +3 kg-val hagyom majd el a méhészetet. Esténként belekóstolhatunk a Szabó család pálinka- és borgyűjteményébe, sokat beszélgetünk, Adri rengeteg méhészettel kapcsolatos, főleg saját fényképet mutat és még meccsnézési lehetőség is van. Mit kívánhatnék még?
Fáradt vagyok, de nyugalom van, csend, jókedv. Budapest, a nyüzsgés eszembe sem jut, a telefonomra is csak esténként nézek rá. Azt hiszem, meg tudnám szokni ezt az életformát!
