Az első napom:
Reggel 6-kor ébredés, illetve előbb, a kutyakoncertnek hála, ami mintha csak az érkezésem tiszteletére szólna...na azért annyira nem volt nálam népszerű a mutatvány ;)
Reggeli, aztán 7 után ki az üvgházakhoz, ahol a - jelenleg- 6 főt számláló csapat már dolgozik. Marika néni vezetésével a Mikulásvirágokat szaporítjuk.
Először tálcákba tesszük a szivarokat. A szivarokat bizony, ami esetünkben a következőt jelenti: kb. 5 cm magas, 3cm átmérőjű, tápoldattal teli föld, géz-szerű anyagba töltve. Ezeket 4-es és 3-as sorokba rakunk a tálcákon, amiket aztán elrendezünk egy külön elkerített részen, ahol csak erre a célra vannak asztalok. A tálcákat meg kell locsolni,mielőtt a következő fázisba lépünk, ami pedig így néz ki:
A szivarokat ki kell lyukasztani, ez egy pálcával történik, amivel lyukat szúrnak bele Marika néniék, ezután az előzőleg, a már nagyobbacska növényekről metszett hajtásokat hormonporba mártjuk és belenyomjuk a szivar földjébe. A végén újra locsoljuk és kész. Már csak várni kell, hogy gyökeret eresszen.
A hormonporba mártást és dugványozást Erzsikével és Anitával csinálom, akik egyszercsak megkérdik: szeretnék-e majd gyereket? Hát, persze, egyszer majd igen- válaszolom. Gyanítom, hogy valami tréfa lesz belőle, már amikor huncutan néznek össze.
Elmesélik, hogy Erzsike az itt töltött első év után lett várandós először, és 'istenbizony' hatásos a por, szóval csak vigyázzak. De ha nem hiszem el nekik, kérdezzem csak meg Gabi bácsit ( id. Bénó Gábor, a kertészet alapítója), aki persze lelkesen csatlakozik a lányokhoz.
Természetesen becsaptak... =D
A hormonpor, csak a növényekre hatásos, el ne higgyétek,ha bárki, bármi mást mond; persze, ki tudja? Lehet, ha eltöltenék egy évet a hormonporos növények közt előbb-utóbb egy virágtündér költözne a pocakomba... ;)
Kettőkor végzünk az utolsó láda metszett rész dugványozásával is és Gabi bácsi mesél még egy kicsit a régi időkről, arról, hogyan kezdték a kertészkedést, hogyan nőtt mai méretére a Bénó Kertészet.
Bóklászok a növények közt, ahol egyre több szitakötő bukkan fel: főleg kékek, gyönyörű, türkiz színnel.
Gyermekkoromtól órákig bírom nézegetni őket. Szilárdan hittem akkor is,hogy tündérek..., amit itt, a rengeteg színes virág közt még most is könnyű elhinni.
A kedvencem a sundeville névre hallgató, gyönyörű, mélypiros virágú futónövény. Ezt hétköznapi nyelven tölcséres jázminnak nevezik. Csodálatos. Egyszerű, mint bármely más tölcséres, mégis a színek játéka, ahogyan az aljához közel átvált narancsosba, magával ragadó. Gyermeki áhitattal tudom szemlélni ezeket a virágokat.
Gábor azt mondja, nagyon jól tűri a forróságot, igazi túlélő, ez az én virágom.
Van az üvegházaknak a növényeken kívül még egy lakója. Pontosabban egy családnyi lakója. Vadmacskák. Igazi, hamisítatlan, cirmos egerészek.
Az anya és két kölyke. Az egyik kajlafülű. Megszelídítésükre tett minden próbálkozásom teljesen hiábavaló. Leginkább az 'átnéznek rajtam' szófordulat a tökéletes jellemzése kapcsolatunknak ;) Kíváncsi vagyok, vajon sikerül-e közelebb kerülnünk egymáshoz az elkövetkezendő pár napban ... ;)
