Számolatlanul
Ma már sem a munkaórákat, sem az átvizsgált családokat, sem a szúrásokat nem számoltam. Csak csináltam, amivel Adri megbízott, a legjobb képességeimhez mérten, bár ez néha nem volt elég...
Reggel Veresegyházán kezdtünk, amíg Adri elintézett ezt-azt az okmányirodában, én az Édesapjával nézelődtem a piacon. Hatalmas piac volt, mnden jóval, sikerült is összenézegessek magamnak egy munkásnadrágot és négy gombóc fagylaltot. Aztán jöttünk vissza a gazdaságba, folytatni a méz begyűjtését. Ez volt a mai nap fő küldése, persze ma is megtörték különféle váratlan feladatok.
A mézet talicskával vesszük el. Odatokjuk a két furikot, két-két üres fiókkal (a fiókokból áll össze a kaptár, ebből kettőt együtt nevezek két üres fióknak), s viszünk még füstöt, egy finom szőrű kefét vízben, meg persze a kaptárszolgát. Megbontjuk a kaptárat, és azokat a lépeket, amikben méz van, betesszük az egyik pár fiókba. Ami visszakerül, azt a másikba, így tudunk egyre lejjebb haladni a kaptárban. Általában a folyamat végére a kaptár kevvesebb fiókból áll, mint az elején, így visszaépítéskor minden maradék méhet bele kell rázni, akik véletlen kimaradtak. Az elvétekt izgalmasabbá teszi, hogy amint érzik a mézszagot, elkezdenek kutakodni hátul, ahol dolgozunk, ilyenkor konstans füstöléssel próbáljuk elvenni ettől a kedvüket. Ha a kaptár bezárása után is kutatnak, sőt a szomszéd kaptárak hátsó réseit is betalálják, akkor hosszabb ideig kell füstölni a környéken, míg mind jobb belátásra térnek.
A méz elvételén kívül még belekóstolhattam egy lép elkészítésébe is (drótozás és a műlép beégetése), valamint csináltunk egy családot (Adri kapott egy anyát, őt megjelöltük, és csatoltunk hozzá egy népet), ill. meg is szüntettünk egyet (egy anyátlan családot összeraktunk egy másikkal).
Mindeközben a tegnapi szúrás egy 20 cm-es piros dudorrá vált az alkaromon, és még bekaptam párat mellé és a másik alkaromra pluszba - nem beszélve arról a rafináltról, aki a sisakomba mászott be, és megbökött a szakállam alatt.
Estére tehát megint sikerült elfáradni, ennek örömére meg is beszéltük, hogy holnap hatkor kelünk, hogy olyankor tudjuk elvenni a mézet, amikor a méhek nincsenek otthon.
Ezzel a jóéjt hangulattal búcsúzom tehát!
