Itt már jött a fiókok festése. Plusz ruhadarabként bejött a kesztyű, ami miatt még jobban szakadt rólunk a víz. A festés már nem ment olyan gyorsan mint a lenolajozás, mert itt jobban oda kellett figyelni az apróbb részletekre. De azért haladtunk, szépen lassan. Ha Adriennek éppen szüksége volt egy-egy műlépes keretre, akkor azt is sütöttünk be. Ezek a keretek vannak a kaptárba belógatva, és ebben a műlépben vannak a sejtek (a 6szögletű bigyók), amiket a méhik ki fognak építeni, és ebben lesznek majd a peték elhelyezve, vagy éppen a finom mézet ide gyűjtik. Ebben a keretben egy vékony dróthuzal van belefűzve, és ezt a dróthuzalt a megfelelő szerkezettel fel kell egy kicsit melegíteni, így a műlépbe bele olvad a dróthuzal, és így megtartja magát.
Miközben mi lenolajozotunk, meg festegettünk, addig Adrienn a méhcsaládokat vizsgálta át, hogy van-e a családnak anyja, mert ha nincs akkor a család rövidesen elpusztulhat. Pluszba ha talált olyan lépet amiben volt érett méz, akkor azt kivette, a későbbi pergetés miatt. Ekkor kb 70 családja volt, amit át kellett néznie. Nem volt kis munka. Mi nem nagyon tudtunk érdemben segíteni, mert nem tudtuk, hogy mit is kell nézni, és nincs akkora rutinunk mint neki. Egyszer kétszer azért benéztünk hozzá, de csak messziről, mert a méhek agresszívek kezdtek lenni a meleg és száraz időtől.
