szeptember 2014

Láttam én ott! Valami szépet!

 

A falu ünnepel! Mit? Önmagát. Alapítását, fennállását. Saját közösségét. Hogy ott élnek, együtt, évszázadok óta. Megérdemlik hát magukat igazán. Hogy saját és egymás kedvére vigadjanak. Csíkdánfalván falunap van.

„Már nagyon várnak!”

 

Így kaptuk a hírt a vonaton. De jó érzés volt így, szívélyes fogadtatást remélve közeledni! Magyarországról. Székelyföldre. Zakatolt a vonat, kattogtak a kerekek, az ablakban hegyek szaladtak, fenyők rajzolták az útvonalat. Majd egy medence vette ölébe utazásunkat. A Csíki-medencébe értünk. …Megjöttünk. 

Ahonnan mindig nehéz hazajönni.....

A Székelyföldön eltöltött utolsó két nap már annak tudatában telt, hogy rövidesen hazaindulunk:( Viszont nagyon reméltem, hogy ha csak pár perc erejéig is, de összefuthatunk tavalyi fogadó gazdámmal, Ferdivel. Ezt végül péntek reggel sikerült összehozni.

Utolsó nap az esztenán

Az esztenán töltött három napot megszakítottuk egy rövid villámlátogatással a faluban! A falu és az esztena közti utat átlagban 2-3 naponta kell megtenni, hiszen fel kell tölteni egyrészt a telefonokat és lámpákat, másrészt az élelmiszer- és egyéb készleteket. A bevásárló körutat az egyik pásztor felesége, Rózsika, valamint lánya, Enci szokta bevállalni.

Én már jártam Csodaországban

Legnagyobb meglepetésemre Tibi (fogadógazdám) megjelent fejésidőben, mondván, hogy eladta az egyik kis borjút, azt, ami az érkezésünk napján született és elvinné az új tulajhoz, de ha már úgy is utazgat megmutatná a helyi látványosságokat is. Hát persze hogy volt kedvem....

Mókázás az esztenán

Az esztenán töltött első este rendkívül sok vidám pillanatot tartogatott számomra. Az egész talán úgy indult, hogy a pásztorcsalád nyolc éves kisfia, Szilveszter megkérdezte tőlem, hogy fotózhat-e a fényképezőgépemmel. Ennek én azért is örültem nagyon, mert a hét folyamán eddig semmilyen kép sem készült rólam.

Gyorstalpaló a pásztorkodásról

Az idei vidék kaland során az esztenán töltött három nap volt számomra a legmeghatározóbb élmény. A pásztorok életformájába már tavaly is volt szerencsém bepillantást nyerni, de akkor csak egy napot és egy éjszakát tölthettem a Gácsonalján.

Kosárforgatás

A mai nap fő eseménye a karám odébbtétele, azaz a kosárforgatás volt. A karámot, mint megtudtam, minden héten odébb kell tenni, hogy tiszta helyen legyenek az állatok és hogy több helyen hízlalják a talajt. A karókat jól beledöngöltük a földbe, hogy rendesen álljon az a kosár. A fejési eredmények tovább javultak, már egy liter tejnél járok.

Fejéseredmények

Egyre jobbak a fejési eredményeim! Már több mint fél liter tejet sikerült kipréselnem a juhokból és kecskékből. Már egyetlen állat sem rohant el tőlem, és a többi juhász is egyre jobban megbízik a munkámban: korábban csak "előfejt" állatot bíztak rám, nehogy elrohanjon a kezeim közül az állat tőgyében a sok tejjel, ma már érintetlen tőggyel is dolgozhattam!

A medvekergetők

Tegnap késő este, vacsora után hangos kutyaugatásra lettünk figyelmesek. Tibor, a fogadógazda hívott, hogy menjünk bátorítani a kutyákat a medvekergetésben. Bevetettük magunkat, nekiindultunk a hegytetőnek, futottunk az ugatás után. Én magamtól biztos nem mertem volna egy tapodtat sem menni, de Tibor biztatott, hogy ne féljek. Fent lámpával láttuk a medvét, ahogy menekül az erdőbe.