A mai nap reggelén is a szoptatással kezdődött a nap. Utána a fenti kertbe küldtek el, hogy hozzak pityókát a szilvásgombóchoz és paprikákat a töltött paprikának. Érdekes itt levesként tartják nyilván a töltött paprikát.
Reggelire tejbereszeltet készített Juliska mama. A melegített tejbe laskát reszelnek, édesítik cukorral, ízesítik vaníliával. Nagyon finom és laktató, hasonló csemege lesz mint a tejberizs.
Reggeli után a mezőre mentünk az új legelendő területet lekeríteni, vagyis a villanypásztort és az oszlopokat rakosgattuk egész délután Attilával Ágnessel és nagybátyjukkal Bélával. Attila és Ágnes Marton Szabolcs, az én gazdám, ;-) ikergyermekei. Sokat dolgoztunk együtt, sokat tanultam tőlük. És őszintén nem igazán értétték miért tetszik nekem ez az élet, mit nem lehet a városon szeretni. A csere lehetőségét mindkétfél fenntartja....Továbbra is, annak ellenére is, hogy ma lejártam a lábam, a melegben derékig érő fűben, ősszevissza karistól a mező és csipett a sok szakadék. Úgy érzem a táj, a környezet és a cél minden elhullajtott verejték cseppet kárpótol. Meghát ez a meleg és forróság a mezőn vagy városban megintcsak összehasonlíthatatlan.
A faluban a fiatalok összetartanak segítenek egymásnak. Most ugye mindenki arat, Szabolcstól tudom, hogy esős volt eddig a nyár, s el vannak maradva az aratással. Szóval mindenki a mezőn kombánnyal, préselővel-bálázóval szorgoskodik. Megismertem Attila és Ágnes barátait Sanyit, Kareszt és Péterkét, ők is mind a családi gazdaságban tevékenykednek nyáron: vetnek, aratnak, állatokat gondoznak. Tanévben a városban tanulnak, akkor kevesebbet vannak otthon és a szülőkre nagyszülőkre a család többi tagjára jut a több feladat.
A feladat megosztás fontos, hogy minden rendben működjön. "A minden megoldható" elv itt is működik.
Enikő, Szabolcs felesége, az ikrek édesanyja, ház körüli dolgokat intézi. Juliska mamával minden nap főznek, hogy legyen a dolgos kezekben energia. Az ikrek anyai nagyszülei a szomszéd utcában laknak ők is sokat segítenek. Eta mama süti a házikenyereket a családnak például.
A gazdaság stábtagja még Pillangó, a család lova. A szekér elé kötik, s már indul is a menet a friss kaszálékért a disznóknak. Ma én is voltam a fiúkkal. A munka közben az jutott eszembe, hogy olyan ez mintha a spagettit próbálnám a villámra felcsavarni, az elején nem volt rajtfogás nekem. Bélabátyja mondta, hogy mint a nadrágon ezen is a lyukat kell megtalálni, az ő szakavatott szeme, már tudta, hová kell a villát szúrni és tovább hányni a szekérre. Szóval miután tricepszre és hasizomra gyúrtunk a megpakolt szekér mellett vissza ballagtunk a házhoz. Bélától meg tudtam, hogy nagyon sok az üres ház, a lakói kihaltak, a Márkodon jelenleg olyan 200-an laknak gyermekekkkel együtt. Nagyon sok szép régi tornácos ház előtt székelykapu áll.Fotóztam is emlékül párat.
*******************************************************************************************************
Napi beszámolók:
