Anett - 3.nap - varázsszó "hijjkine"

Nyomtatóbarát változat

Tegnap délelőtt asszony munkát végeztünk: reggelit,  ebédet főztünk, mosogattunk.

Ébéd után kimentünk a mezőre, hogy a csordát egy másik területre tereljük és villanypásztorral elkerítsük őket. A csordát irányítani nem könnyű (nekem), de ha egyszer elindulnak, még nem biztos, hogy arra mennek, amerre szeretnénk. A varázsszó, amivel mégis pöcre beindulnak: "hijjkine"

A tehén költöztetéssel az is jár, hogy új itatót kell kialakítani. Erre egy kútból vezettük slagon át a vályúba. A magas fűben a tehenek jól érzik magukat, azonnal neki állnak a legelésnek.
A lekerítés könnyű feladat a cövekeket kell átrendezni és beléfűzni a zsineget, kábelt.

 

Mire végeztünk eljött a fejés ideje. A tehenek szinte mondhatni, hogy sorban állnak és várják, hogy az aparát működésbe lépjen.
Van két tehén, akiket kézzel fejnek. Kecskét, ez a boci neve, én fejtem. Nagy élmény ez, Kecske is enged nekem, kopog a vider alja. Néhány próbálkozás után már jobban megy, de rutin ide is elkél, ha nem akarunk a reggeli fejésig elidőzni. A gép zakatol, az alkotó pihen.

 

Két órával később már a faluba a tej átadó helyen vagyunk. Füzetbe jegyzik, hogy ki mennyi tejet hoz, reggel és este, majd egy nagy tartályba kerül a tej a többi közé. Amikor ott jártunk 500l volt a tartályba, s még ennyi beleférne. A tartályszerkezet kijelzője szerint a tőgy meleg tej 26,4 celsius fokos, a gép ezt hűti 4 celsius fokra. Ez hosszú idő olyan hajnal egyig is eltart. Másnap reggel jönnek Szerdáról a tejért, veszik és viszik. Hosszú nap után térünk nyugovóra, mindenkire rá fér a pihenés. Hogy ki az a mindenki, arról legközelebb mesélek.

További szép napot!

****************************************************************************************

Napi beszámolók: