Szeretném megosztani Mindenkivel az elmúlt hét eseményeit és nagyszerű élményeit.
A Vidék Kaland Programról első ízben közvetlenül értesültem az egyik Gazdától. Akkor hallottam először róla. Elmesélte mennyire izgalmasan telt Náluk a hét, amikor Kalandort fogadtak. Ettől a perctől kezdve határoztam el, hogy jelentkezem. Felkerestem a honlapot és jelentkeztem a megadott határidőig, meghallgatás volt és kiválasztottak.
Valójában nem tudtam, hogy fognak történi az események, hogy zajlik ez a valóóságban. Mert nem tudtam elképzelni se egy gazdaság minden napját, sem pedig magammal, hogy hogyan tudnék segíteni Nekik, a hozzá nem értésemmel.
Budapesten nőttem fel, - bár a vidéki élet része volt az életemnek, nagyszülőknek segítettünk a családdal a szőlősben - , de egy komoly, minden nap vezetett gazdaságnak ez idáig nem voltam részese.
A városi urbanizáció során, mi is Budapest vonzáskörzetébe költöztünk, Veresegyházra, közel 8 évvel ezelőtt. Ez a terület a hajdani 80 %-os mezőgazdasági munkát végzőkhöz képest, mára ingázó lakossággal telepítette be magát. A földműveléssel foglalkozók száma elenyésző, leginkább az idősebb korosztályra jellemzően őstermelők. Ezt a képet őrizzük meg mi is. Budapestről kiköltözve Mi sem foglalkozunk az élelmiszerünk megtermelésével. Jelenleg Budapesten dolgozom egy irodában, ahol 8 órában ülök, így el sem tudtam képzelni a napomat állással, fizikai munkával. A munka melletti edzés sem készít fel arra a testi megmozgatásra, amit a gazdaságban nap, mint nap végeztünk.
Itt döbbentem rá, hogy egyáltalán nem mozgunk, illetve el vagyunk lustulva. A busz vagy a kocsi elvisz a munkahelyig, ott ülünk 8 órát, haza felé megint közlekedés és itthon újabb pihenés, ami vár ránk. A Vidék Kaland Program alatt valóban megváltozik az ember mentalitása, sőt az elképzelése is sok mindenről. Köztük arról, hogy mennyire egyszerű egy bevásárlóközpont polcairól leemelni a húst, becsomagolva, konyha készen, és közben e mögött mennyi munka, energia, gondoskodás, szakértelem és számos ember áll. Egy városi ember ezekbe sosem gondol bele, vagy aki tudja is, nem ismeri el. Ahogy mondta István gazda, itt az vagy, amit megtermelsz és megeszed, mert ha nem termelsz, nem eszel. Itt élni tudni kell. Ha nem találja föl magát a gazda, nem kér segítséget, nem csinálja, nincsenek kapcsolatai és földek, akkor nincs miből élnie. Ezért is tetszett a család, aki fogadott. Ott mindenki egymásért van és próbálnak segíteni egymásnak, részt venni a családi gazdaságban. Mindenki azzal veszt részt benne, amihez ért, amit tud. Ettől teljes és működő képes.
Nagy szeretetet és odafigyelést kaptam, mint ellátásban, mint szakmailag, hogy minden információt megkapjak, amire szükségem lehet a továbbiakban. Ezért próbáltak minél több mindenbe beszervezni, így kipróbálhattam a kombájn vezetést aratás közben, tárcsáztam, valamint segítettem a villanypásztor helyre igazításában, hogy az állatok ne szökjenek el. A háztáji állatoknál megtanultam az etetést, mit is esznek, isznak, mitől lesznek szép nagyok és egészségesek. Darálóval kukoricát és napraforgó magot daráltunk, amit vízzel és némi vitaminnal összekeverve, napi többszöri etetéssel adagoltunk. A daráláshoz egy régebbi darálót használtunk, ezzel is mutatva, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket kell kihasználni, ami teljesen annyira megfelelő, mint egy új gép. Persze ez nem minden esetben áll fent. Hiszen a kombájn és a traktor minősége nem elhanyagolható egy növénytermesztő gazdaságnál, ami rendszeres használatnak van kitéve, és ami az eredményeket is képezi. Tehát a gépnek is hozzáadott értéke lehet a termeléshez. Szerencsém volt klimatizált gépekkel dolgozni, ami sokat segített a tikkasztó hőségben. A használatukhoz pedig elsajátítottam annak működését és rendben tartását is; szűrők kitakarítását, tankolását, tisztítását.
Ahogy említettem fontos a kapcsolatrendszer is, amihez viszont kölcsönös segítőkészségre van szükség. A hét folyamán felkértek Minket, hogy korpát zsákoljunk. A kalandon ebben sikerült a legjobban elfáradom. Egy kamionnyi korpát zsákoltunk be kézzel. Ez az állóképességemet és az erőnlétemet igen csak megdolgoztatta, de kitartóan igyekeztem segíteni. A munka után megköszönték, ami még nagyobb boldogsággal árasztott el. Hiszen láttam a munka eredményét, amit az Én kezem által is véghez vittünk, amit valaki feltud használni, és még el is ismerték a napi fáradozásunkat. Ezek, amik nagyon hiányoznak legfőképp egy multi cégnél!
Természetesen a növénytermesztés ennek a részét is meg kellet tapasztalni, amikor megtörténik az aratás. A következő folyamatok sem elhanyagolhatóak. A magokat leválogatják és kiszárítják, szellőztetik, zsákolják, majd elszállítják a megrendelőhöz.
A vidékiek többsége nem csak zöldségeken él, hiszen kell az energia is a napi munkavégzéshez, így nem árt állatokat is tartani az önellátáshoz. A baromfiudvar erre felé megszokott jelenség, általában minden háznál megtalálható. A fogadó gazdám racka juhokat is tartott a húsáért. Sajnos nem ez a vállalkozás fő profilja, így nem tartozik a napi munkarendbe. Egy állat viszont gondozással jár.
Mivel több területen voltak, csoportosítani kellett őket a jobb karbantartás végett és aszerint, hogy éppen melyik kerül levágásra. Ezt egy utánfutó segítségével és rátermettséggel hajtottuk végre. Érdekes, hogy a birkák kifejezést használva, megállja a helyét a mondás, hiszen ha egy birkát sikerült levonszolni az utánfutóról, akkor a többi ment utána. Mindent egymás után csinálnak. :D
Persze a munka mellett jutott idő pihenésre és beszélgetésre is. István gazdával és barátnőjével, valamint húgával egyik este elmentünk Hajdúszoboszlóra vacsorázni. Örülök, hogy ezt a várost is megismerhettem. A legkedvezőbb Balmazújváros elhelyezkedésében, hogy körülbelül egyenlő távolságra van Debrecentől és Hajdúszoboszlótól, illetve Miskolc is a közelébe esik. Így könnyen megközelíthetőek a nagyobb városok, munkahelyek, fürdők és egyéb szórakozási lehetőségek is.
Reggelire pék sütit, tojást ettünk, ebédre pedig rendelve lett, így a leves és a második mindig melegen várt Minket. Estére pedig a családnál ettünk vagy „városi ételeket”fogyasztottunk, gyros, pizza, hogy Én is otthon érezzem magam. Délután, ha tehettük kukoricát vagy dinnyét ettünk, amit a közeli kertésztől vásároltunk meg, aki jó tanácsokkal, szakmai hozzáértéssel látott el Minket. A kukoricát pedig saját földről szedtük, ahol először kóstoltam nyers kukoricát. Érdemes kipróbálni!
A Sziki-Portán szállhattam meg, amely egy mesés vendégház. Minden szeglete megtervezett és egyedileg készült. Összhangban van a vidéki élet háztáji elképzeléseivel.
A tervezett önellátó gazdaságom, és a falusi turizmus értelmet nyert számomra, ennek a hely láttán, hiszen hasonló képpen szeretném megvalósítani, felépíteni, berendezni Én is portám, akár ennek mintájára is.
Remekül éreztem magam István Gazdával és barátnőjével, Grétával, aki sokat segített Nekem és mindig jó kedvre derített. Remek érzés volt megtapasztalni, hogy léteznek még vendégszerető, segítőkész, kedves emberek.
A hét második felét András Gazdánál tölthettem. Egy óriási birka állománnyal rendelkező tanyavilág a Hortobágyon. Bár a birkákat egyesével nem sikerült megismernem ennyi idő alatt, de nagy segítségemre volt benne a gondozó Juhász, István bácsi és a felesége Irénke néni. Jelenleg Ők tartják rendbe a tanyát, Ők etetik, itatják, gondozzák a birkákat napi szinten. Mivel az állattenyésztésben nincsenek ünnepek, szabad napok. A birkák akkor is éhesek és szomjasak, vagy betegek, vagy éppen ellenek. Az alapvető feladatokat, mint a lucerna és a széna szétszedését, az etetőkbe való kihelyezését, az itatást, a körmözést, a kicsik leválasztását, mind-mind sikerült elsajátítanom. Illetve a kötelező feladatot, amit nem szívesen csinál meg az emberek többsége: a vágást és a vele járó nyúzást.
Erős idegzet és kitartás kell ennek a végrehajtásához, hiszen aki a világra segíti, eteti, gondozza, ápolja, annak kell levágnia is általában.
Külön kell választani az érzelmeinket, az életben maradástól. Dönthetünk úgyis, hogy vegetáriánusok leszünk, de attól még a világban lesznek húsevők és ez az eljárás megmarad. A tápláléklánc rendje.
Talán itt dől el sokakban, hogy ezután képesek lesznek-e állattenyésztéssel foglalkozni.
A családi hangulatban nem volt hiány. Minden reggel együtt etettünk és itattunk, elláttuk az állatokat, reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk, ahol szívesen osztották meg Velem az ételüket. Nagyon jól esett a vendégszeretetük és hogy családtagként fogadtak be. Megismerhettem a családjukat, gyerekeiket, unokájukat. Belsőséges kapcsolat alakult ki közöttünk, ami sokat jelent számomra, mert mára sajnos a saját családunkb.an is sokszor elvész.
Emellett nagyon sok segítséget kaptam a jövőbeni terveimhez, akár állattenyésztésben, fenntartásában, ellátásában, a termelésben és hozzáállásban is. Úgy érzem a Vidék Kaland által másabb lettem és több, mint ami eddig voltam.
Úgy érzem olyan kapcsolatokra tettem szert, amit ezek után is fenntartva sok segítséget kaphatok. Szeretettükkel biztattak, hogy létrehozzak egy kis önellátó gazdaságot. A munkavégzés során beláttam, hogy rengeteg munkával jár, de az az eredmény, amit létrehozunk saját magunk, illetve az állatok, ahogy meghálálják az odaadásunkat, felbecsülhetetlen. Ilyenkor érzem, hogy van miért élni és igen is tettem valamit a jövőért. Hiszen amikor látjuk, mit eszik az állatállományunk, amit tudunk, miből van, és annak felhasználásával mi is tudjuk mit eszünk, az az egészségesebb élethez való vezető út.
Köszönöm a programnak, hogy lehetőségem volt ezekben részt venni, ennyi mindent megtapasztalni, megtanulni egy gazdaság életét és ezáltal máshogy látni a világot.
Nem lehet meghálálni elégszer, de mindenkit ösztönzök egy ilyen élmény megszerzésére, hátha többet teszünk magunkért, a vidékért és másokért a jövőben.
Napi beszámolók
Alexandra - 0 nap - Csak bírjuk szusszal
Alexandra - 1 nap - Fantasztikus volt ez a nap!
Alexandra - 2 nap – El vagyunk kényelmesedve
Alexandra - 3 nap – Már egyedül tárcsázok!
Alexandra - 4 nap – Slambuc
Alexandra - 5 nap – Az elmúlt hét csodálatos emlékeket hagyott maga után!
