Az utolsó reggelen Linda jön értem, hogy a délelőttöt a szentesi Dél KerTÉSZ-ben töltsük, ahova az összes paprika beérkezik. Végre most már tudom, mi a különbség a láda és a rekesz között; hogyan csomagolják a kígyóuborkát (tudjátok, ami olyan bizarr fólia-köntösben sorakozik az áruházakban); hogy a hajháló KÖTELEZŐ(!), és hogy felesleg nem létezik, de a hűtőház nem lehet elég nagy. És mindezt még a Vidék Kaland stábja is nyomon követi!
Lassan elérkezik a búcsúzás ideje, s kicsit búslakodom, hogy mikor fogok én újra látni ennyi gyönyörűséges paprikát egy helyen. Hogy méltóképpen megkoronázzam ezt a hetet, holnap ebédre paprika lesz, ez már biztos! Bár a szentesi lecsó verhetetlen (aki nem hiszi, járjon utána a Szentesi Lecsófesztiválon), de a változatosság mégis csak gyönyörködtet! Jamie Oliver pedig izgalmasabbnál izgalmasabb receptekkel lát el bennünket – ne féljen senki kipróbálni őket! Főleg a szentesiek! Jó étvágyat!
Itt szeretnék köszönetet mondani:
Daninak és Janinak, amiért beiratkoztak egy türelemfejlesztő kurzusra és bevállalták, hogy öt napon keresztül terelgetnek engem a paprika kifürkészhetetlen útjain;
Mikula Lajosnak, hogy meglátta bennem a kalandort;
László Anitának, aki mindent elintézett, amit nekem nem sikerült.
Köszönet továbbá:
Minden asszonynak a fóliában (de legfőképpen Timinek), akik kitartóan tanítgattak;
Süninek, hogy vendégháza első vendége lehettem, s hogy állandóan elmosogatott utánam;
Lindának, hogy megmutatta a TÉSZ összes zegzugát;
Németi Csabának, akinek köszönhetően annyi nyulat és őzet láttam, amennyit eddig még soha;
Ungerbauer Anikónak, aki szavaival visszarepített a századforduló elejére;
Ruskó Józsefnek, akitől megtanultam, hogy a paprikanemesítés művészet.
És végül köszönet Szentesnek, hogy megmutatta nekem egy új arcát, miközben a régivel is rám kacsintott.
Jamie vidéki konyhája – A paprika
