Nehezen találom a szavakat, persze nem csak azért mert kellőképpen elfáradtam. Ma reggel Levente jött értem szekérrel. Mondta, hogy felmegyünk a hegyre s megnézzük, hol legelnek a juhok. Felfele utunk is már-már kalandosnak mondható, de emellett filmbe illő helyeken vitt felfelé. Egy lóerővel, zab hajtással baktattunk felfelé a víz kimosta hatalmas kövek hátán s minimun 45 fokos meredekségen.
Csodaszép helyen legelnek a juhok is. Akkora fák vannak amiket otthon ritkán látni.
Délután hatalmas szerencsénk volt, mert mire visszaértünk a majorházhoz, csak akkor kezdett el esni. Szakadt, mintha a dézsából öntötték volna.
Azesti fejésnél már én is segíthettem és azt hiszem nem hazudok nagyot ha azt mondom egészen eredményesen sikerül. :)
Az éjszakát a kalyibában töltöttem és itt nyert értelmet az "...álmában csenget egy kicsit..." vers részlet. A juhokkal együtt álomba is csengettem magam igen gyorsan, a jólevegő és a munka hatására.
