Ma kb. 15000 többfajta krizanént dugványt törtünk, majd ültettünk. A fóilasátorban már 8 körül megcsapott a forrongó nap sugara. Be kell valljam, itt én voltam a leggyengébb láncszem, mert a többiek jobban bírták nálam. A dugványozás már jobban ment a melegházban, s a párásítónak köszönhetően sikerült időnként végre fizikailag is kellemesen érezni magam munka közben..de hát tizenezer darab növény az tizenezer és őszintén szólva elgondolkodik az ember közben azon, amin Gábor is folyton töri a fejét: hogy is lehetne ezt könnyebben, gépesítve megoldani, főleg, hogy a kereslet sokkal több kínálattal is elbírna.
Közben áramlanak be és ki a vevők, s Bénó család hihetetlen rugalmassággal kezeli a telefonon bejövő utolsó pillanatos kéréseket is..megoldás mindig van. Közben ha a tegnapra gondolok, akkor emlékszem már, hogy többször teljesen át lettünk más és más munkákra irányítva, csak hogy minden időre a vevőknél legyen..a csattanó itt az, hogy tényleg csak hozzáértő tudja megmondani, mit engedjünk el azonnal és mire váltsunk..mert a növény mint élő organizmus nem várja meg a delet ha épp le van szedve frissen. Azaz ebben a szakmában, ha hosszú távon sikeresen akarsz működni -azaz nem csak egy két hónapig és aztán kiégni és megbukni-, akkor szinte folyamatosan át kell, hogy lásd a helyzetet profin..tudom ez nem újdonság az üzleti életben, de valahogy nekem ez másképp hangzik így, hogy látom hány perc alatt fonnyad el egy virág leszedés után.Tegnap voltunk a rádióban interjút adni, remélem sikerült másoknak is kedvet csinálni ahhoz, hogy megkóstolják a kétkezi munka ízét. Mert most így visszatekintve egyre biztosabb vagyok abban, hogy ahhoz hogy igazán értékeld amid van, igenis kell látni, hogy születik meg, s mi mindenen megy keresztül, csak hogy beérjen, felnőjön és gyönyörűvé váljon..azaz mára úgy érzem nemcsak a virágokhoz sikerült közelebb kerülnöm, de az élet erejéhez és folyamához is.
