A munkásoknak minden nap ugyanaz volt a feladat. Megtanultam a méretbesoroláshoz szükséges tudnivalókat, hogy tudjam válogatni a zöldségeket.
Sárgarépa lehet átmérőjük szerint:- 20-as,25-ös, 30-as és 35-ös is, az ennél nagyobbakat már nem kötöttük össze, hanem a zöldjét levágva ládába és rekeszbe a pakoltuk.
Gyökérnél nem azonos az eljárás, itt a legnagyobbakat a zöldjével együtt és anélkül is értékesítik. Méretei:1,2,3,4, valamint szálasnak hívják az extra nagyokat. Egy szál is elegendő lehet egy levesbe, így az egymagában is eladható, a többit ötösével összekötöztük.
A 2. nap leginkább a dolgozókkal és a mellettem tüsténkedő gazda édesanyával, Piroska nénivel való beszélgetésről, viccelődésről szólt.
Enap derült fény arra, hogy itt a gazdaságban még soha senki nem volt olyan beteg, hogy ne tudott volna megjelenni a munkakezdésnél és ne dolgozta volna végig a napot. Számomra ez hihetetlen és nagyon érdekes, emiatt elkezdetem "nyomozni", kérdezősködni, mi lehet ennek az oka. Több elképzelésem is született, bár valójában csak találgatok.
Összességében az a nap is úgy telt, mint az előző, kivéve, hogy elmentem a gazdával a gazdaboltba és az állatkertbe, ahová a rosszabb minőségű répákat szállítják.
Szóval reggel zöldséghúzgálás a földből, utána tisztítás, és csomózás, délután újabb répaszedés, alvás.
