Hol volt, hol nem volt… talán igaz sem volt: Képes voltam 5.45-kor munkakezdésre gyülekezni. A virágos gumicsizmám ismét szívélyes fogadtatásra talált :-), de legalább valamennyire láthatóvá vált rajtam az agrár élet iránti elköteleződés. :-)
A napok itt 5.45-kor úgy kezdődnek, hogy mielőtt Laci Budapestre indul, hogy ott elvégezze a kulturális államtitkárságból adódó feladatait, megjelenik munkakezdéskor és kiosztja az aznapi feladatokat, amellett, hogy ellenőrzi az előző napokon elvégzett munkát.
Laci valóban a „motorja” itt mindennek. Elsőre lenyűgöző és megfejthetetlen, hogy milyen energiák munkálkodhatnak egy olyan emberben, mint ő. Nyilván nem kis feladatot ró az ember fiára az, ha egyszercsak államtitkári szerepkörbe lép. De emellett napi rendszerességgel figyeli és vesz részt a panzió, a gyümölcsösök és a borászat „működésében” is, és viszi tovább azt az örökséget, amit az édesapja után ma is meg akar őrizni. Ő lesz az egyik válasz a kezdeti kérdőjelemre, mert a hozzáállásával példát hoz: kerülhetünk bármilyen messzire, élhetünk és dolgozhatunk a városban, szívhatjuk – jobb esetben csak – a szmogot, mégis létezik így is az elköteleződés a vidéki élet és az agrárium irányában. Létezik tehát az, hogy nemcsak szavakkal, de a gyakorlatban is felelősséget vállalunk a magyar vidék jövőjéért és alakítjuk azt, mert annak mindennapi részesei szereplői vagyunk. Valahol én is erre vágyom, és ezért a pozitív visszacsatolásért érkeztem ide többek között…
Hat órakor már a szőlőben vagyunk, és már akkor mellbe vág a felismerés: igen, akikkel most együtt dolgozom, mindennap ezt csinálják. Jobb esetben én még ilyenkor a másik oldalamra fordulok...
Nem is állok a helyzet magaslatán. Fáradt vagyok, bár iszonyú lelkes, és a „csapatomat”, akikkel együtt fogok dolgozni, már most szeretem. Összeszokott brigád, ahol mindenki ismer már mindenkit, annak jó és rossz oldalával együtt. Ennek köszönhetően már reggel vidáman indul a munka, befogadnak, és rögtön kapok is a feladatokból.
Mindenképpen egy szőlészet- borászat munkájába szerettem volna betekintést nyerni a kalandommal, ennek köszönhetően a szőlőben is vagyok. Tavalyi, új telepítésű szőlőtőkék között fogom tölteni az elkövetkező napokat.
A faladatok: Pálcikázás (azaz a tőkék megtámasztása, hogy szépen nőjenek) , kötözés (hozzá a pálcikához, hogy ne törje le a friss, kis cseperedő szőlőket a szél), a felesleges hajtások leszedése, és a gyomok eltávolítása a sorok közül.
Reggel hattól délután ötig ez a feladat. Csinálom is rendületlenül, de egész hétre ki fog tartani a feladat, míg a területet végig megcsináljuk. Időközben megismerkedtem „Szánccsá’ Barbie”- val is. Ő Barbie, akit a szántásban találtak az itt dolgozók, azóta a traktor elején ül és segíti a mindennapi munkát. Szigorúan meztelenül dolgozik. A többiek szerint azért, mert a tűző nap miatt mindig melege van. :-) Megértem. Közben lélekben sorsközösséget vállalok Barbieval. Na nem, azért nem dolgozom meztelenül (bár tény, hogy iszonyú meleg van), de ha Barbie ilyen kemény csaj tud maradni a traktoron a tűző napon is, akkor nincs mese, nekem is dolgozni kell ;-)
Munka után: Fáradt vagyok. Kegyetlenül. Rögtön elalszom.
