augusztus 2014

IV.

Ma visszafelé írom a mesét.
"-Héj, Fehérember, fél egy van!

-Jó megfigyelés, Ember." - A megfáradt hang ismét cinikusan kommentálja az urát az este végén. A vendégek épp elmentek.
Csillag hullik, s a göncöl a nagy fa tetjébe ér. A zenészek is kezetráznak, s mennek haza.

III.

 

Megszedtük a vinettát délelőtt, megint szekérrel mentünk, most még a vendégek is felfértek.

 

Ahogy megyünk, egyszercsak látom, hogy Tubi a fa tetjéről dobálja le nekünk az almát. "Egyenek a franciák is, a kicsi fiú is."
Jött egy kaszával a fa tulajdonosa, a szekéren ülőkkel csak nevettünk.

II.

Másnap már a munka várt.

 

I.

Tündérilona, pálinka, hússütés, bor, vacsora, tánc, ének a Nyárádmentén. Kezdetnek nem rossz.

Isten tartson, Székelyhon! (2014.08.02. Szombat)

Reggel Nyárádszeredáról iskolabusz vitt minket a vásárhelyi vasútállomásra. Néhányunk még aznaposan, mindenki fáradtan, szoruló szívvel ölelte meg Fogadó gazdáját. Marosvásárhely felé a Legelő irányában vitt utunk, ismerős domb(jaim) utolsónak rám kacsintottak.

Lelkiekben búcsúzásra készülünk (2014.08.01. Péntek)

Munka tekintetében e nap hanyagolható volt. Jóformán csak a bocikat itattam (hajnalban, búcsúztatóul született egy újabb bikaborjú). Fejés ideje alatt össze kellett pakolnom, elköszöntem a Legelőtől. Gyuri bácsi a tejjel együtt engem is bevitt a Gazdaságba. Délelőtt Gazdasszonyomnak segítettem a konyhában, sok hasznos dolgot, ételváltozatot próbáltam elraktározni a fejembe.

4. Nap -kitekintő

Mai nap reggel 6:30-kor már kinn voltam az istállóban, ugyanis mit este megbeszéltem az emberekkel, rám fér a fejési gyakorlat. Én esküszöm mindent beleadtam a fejésbe de azt hiszem ez nem egy hetes projekt, higy én ebbe beletanuljak. A kisujjam minduntalan útban volt. Mindig sikerült oda keverednia ahonnan a tej jön s akkor fröcsögött szét a nedü. Kicsivel később mikor már tej kilómétereket éreztem a kezemben, kipróbálhattam a fejőgépet is feltenni. Na ez is szintén egy bűvészmutatvány. Nem elég hogy felteszi az ember lánya, itt nyomni kell amott tartani, aztan még lehet hogy le is esik.

3. Nap (kedd)

Ma reggel izgatottan keltem fel, mert tudtam, hogy ha lesz idő kicsit felnézünk a közeli hegyre. Délelőtt a marháknál segédkeztem, majd Aranka néninek segítettem borsót fejteni. Több dologra is fény derült a délelőtt folyamán. Például, hogy mi az a siló. Na én biztos, hogy nem erre gondoltam mikor ezt a szót hallottam. (siló: kukorica teljes egészében ledarálva, szárastól levelestől, amit azután viszonylag levegőtől elzárva kell tartani hogy ne rohadjon meg...érdekes a szaga) Az is kiderült higy ezt csak a tehén hajlandó megenni.

2. Nap -a tényleges első (hétfő)

A mai nap az aratásé és a kaszálásé, mint reggel megtudtam. Nem kellett korán kelnem csak 7:30-kor csörgött az órám. Azután bőséges reggeli, majd 10 körül indultunk ki a földre ahol vártuk Tóni bácsi érkezését. Tóni bácsi elfoglalt egyén, sokfelé arat. 2 óra várakozás után meg is érkezett. Zoltán megbeszélte Tóni bácsival hogy egy kicsit had üljek fel a gépre. Majd egyszer csak felállt és atadta a helyét, no hogy akkor próbáljam ki milyen aratni. Meglehetősen nagy precíziót igényel a sor tartása, hogy ne maradjon ki semmi. És így a sor végére túl voltam életem első aratásán.

1. Nap-megérkezés (vasárnap)

2014. augusztus 2-án délután megérkeztem Budapest Keleti pályaudvarára. Kis keresgélés után megtaláltam a csoport egy részet. Miután mindenki megérkezett csomagjainkat a nyakunkba kapva elindultunk hogy megkeressük vonatunkat amin nemsokára 15 óra utazás vár ránk. (Természetesen a legtávolabbi vágányon volt.) Az időjárás "kellemes" 30-35 fok, a levegő nem mozdul. Végre megtalaljuk a helyünk, felszenvedjük a csomagunk, amikor is közli a kalauz hogy száljunk le , mert kicserélik a vagont, mivel nem működik a légkondi. Ekkor már mindenkiről patakokban folyt a víz. Leszállunk.