Az esztenán töltött három napot megszakítottuk egy rövid villámlátogatással a faluban! A falu és az esztena közti utat átlagban 2-3 naponta kell megtenni, hiszen fel kell tölteni egyrészt a telefonokat és lámpákat, másrészt az élelmiszer- és egyéb készleteket. A bevásárló körutat az egyik pásztor felesége, Rózsika, valamint lánya, Enci szokta bevállalni.
Ez az út is felejthetetlen élmény volt számomra, főként, hogy a távot immár nem terepjáróval, hanem lovas szekérrel teljesítettük. A hegyről lefelé nagyjából bő 1 óra alatt értünk le, visszafelé ez természetesen már hosszabb, körülbelül 1,5 óra volt, közben esett az eső is, de ez még nem zavart annyira. Sokkal inkább aggasztott, amikor észleltem, hogy a földút kifejezetten gödrös, és durván árkos, de félelmem gyorsan elmúlt, hiszen a kalandtúra sokkal inkább olyan volt, mintha életem legjobb hullámvasutas élményét éltem volna át:P
A faluban nem csak a boltokat jártuk végig, hanem Rózsikáék otthonába is beugrottunk. Itt ért a következő meglepetés: a hűtőjükön egy rólam készült képet is találtam, ami a tavalyi esztenán töltött napon készült, amint a verebesemet teszteltem, és próbálom összkomfortossá tenni.:)
Az esztenára visszaérve gyors vacsora következett, és próbáltam viszonylag korán ágyba kerülni, mert másnap reggel indultunk hajtani a juhokat, és szerettem volna ellesni pár mesterfogást a pásztorkodás magasiskolájából:P
Ha már a vacsorát említettem, röviden azért írnék pár sort arról, hogy a hegyen általában milyen ételeket esznek. Nyilván tejtermékekből nincs hiány, az mindig kerül az asztalra. Viszont meglepő módon a fent töltött 3 nap alatt nagyon változatos volt az étrend. Ha belegondolok, hogy Rózsika napi 3-szor főz 12 főre, jórészt férfiakra, és volt, hogy a húsételen kívül levest is, illetve süteményt is készített, akkor ez nem kis teljesítmény Ráadásul áram híján hűtő sem áll rendelkezésre, szóval ki kell kalkulálni, hogy se túl kevés, se túl nagy mennyiség ne legyen, szóval le a kalappal. Nálam az esztenán készített sajtok, illetve orda vitte a pálmát, de ezen kívül ettünk puszulyka levest, sült kecskegidát, nyúlhúsból készített levest, sült gombát, illetve almás-kókuszos sütit is. Szóval idén sem mínusz kilókkal jöttem le a hegyről:P
A Gácsonalján töltött utolsó napon is kimentem hajtani a juhokat és kecskéket. Aznap is gyönyörű tájakon terelgettük az állatokat, és szerencsére a kutyákkal is sikerült már megbarátkoznom. Előző nap az egyik legelőn egy nagy sziklára másztunk fel, míg az állatok lelegelték a területet. A szikláról beláttuk az egész Csíki-medencét. Reggel fél-9 volt, és pont eszembe jutott, hogy a kollégáim Pesten épp akkor isszák a reggeli kávéjukat és ülnek le a monitor elé, én meg ezt a tájat bámulhatom.... Nem cseréltem volna el semmiért, az tuti:P
Másnap is hasonlóan szép helyeken jártunk, volt, hogy patakban is hajtottuk az állatokat, meg meredek hegyoldalakon. Eközben egy medvelesre is felmászhattam, és reménykedtem, hogy szerencsével járunk, de végül csak a szép kilátás maradt.
Mikor már dél felé járt és visszafelé hajtottuk a nyájat, akkor eszméltem rá, hogy rövidesen elhagyom az esztenát, és tudtam, hogy ez eléggé meg fog viselni. Furcsa ezt átélni, pedig csak 3 nap és két éjszaka volt, mégis még sokáig hiányozni fognak a pásztorok, a sajtok, a kutyák, az nyáj esti hangjai, a beszélgetések, hülyéskedések és a hajnali táj látképe a verebesből, szóval minden, ami az esztenához kötődik.
Miután leértünk a faluba és elindultam volna vissza a panzióba a búcsúzkodásnál Rózsika egy hatalmas sajttal ajándékozott meg. Ezt nem is tudtam hirtelen, hogy reagáljam le, hiszen a hegyen még Rózsika férje, Dóni úgy vált el tőlünk, hogy Rózsikát kérte: „adjál Orsinak egy kisdarab sajtot, ha leértek!” Azt gondoltam ez egy pár 10 dekás darabot fog jelenteni, ami el is fér a csomagomba a visszaúton, nade egy több kilós korong…. Persze először próbáltam hárítani, hogy ezt logisztikailag sem tudom, hogy fogom hazaszállítmányozni, de nagyon jólesett, és kérdés nem volt, hogy márpedig én ezt hazaviszem, akárhogyan is. Amúgy belegondoltam abba is, hogy ez a sajt kb 6 ember egynapos munkájának eredménye, pláne meghatódtam ettől a gesztustól.
Aznap este is fáradtan estem be az ágyba, de sokáig nem tudtam elaludni, mert folyamatosan csak az elmúlt napok élményei jártak a fejemben, és tudtam, hogy még nagyon sok időbe fog telni, mire feldolgozódnak az események.
