A Hegedűs tanyán nem csak az állattartás rejtelmeibe nyerhetek betekintést, alkalmam nyílik arra is, hogy a növénytermesztésről tanuljak.
Reggeli után már várt rám Szájber Józsi, a tanya hivatásos traktorvezetője. A délelőtt folyamán bálázásra indultunk, ennek fontos előfeltétele az alkatrészek zsírozása, melyről saját kezűleg gondoskodtam.
Minden hengert gondosan bezsíroztam, majd rögtön útnak is indultunk. Már félúton jártunk, amikor vészjósló felhők jelentek meg fölöttünk, de folytattunk utunk, abban bízva, hogy a jó szerencse nekünk kedvez majd. A mezőgazdasági élet legnagyobb ellensége az időjárás most farkas szemet nézett velünk. Amint megérkeztünk rögtön ránk is szakadt az ég, így aztán indulhattunk vissza telepre. Esőben ugyanis nem szabad bálázni. Gyorsan lecseréltük a bálázót és neki lódultunk, hogy összegyűjtsük a már kész bálákat.
Hosszas órák teltek el, mire minden bálát felrakodtunk az utánfutóra és elszállítottunk. A traktorban eltöltött idő nagyon monoton, legyen szó teknős vagy nyúl sebességfokozatról. A Hegedűs Tanyán ugyan a legkorszerűbb traktorok vannak, melyek el vannak látva rádióval és légkondicionálóval, de WC még ezeken sincsen. Ilyen jellegű tevékenységre a természet lágy ölén nyílik lehetősége a traktorosnak. Több órás zötykölődés után Dóri ízletes csirkepörköltje kárpótolt.
Ebéd után a neki láttunk, hogy a tyúkoknak új otthon varázsoljunk. Ferivel közösen készítettük elő a tyúkól tetejére a fóliát.
Miután ezzel is elkészültünk kiderült, hogy van még etetésre váró állat a Hegedűs család háza táján. Zsolt gazda testvérénél 2 kis póni vár korgó gyomorral. Nem épp az én méretem voltak, de mégis ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy rávessem magam az egyik pónira egy körre…
Újabb élményekben gazdag nap után tértem nyugovóra pihe-puha ágyikómba.
